Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Dr. Farkas László: Sejtelmélet és dialektikus materializmus

a fiziológia kölcsönös összefüggését, feltételezettségét. Schwann egyben rámutat arra, hogy a sejtek fejlődésének alapelve min­den sejt számára azonos, bármilyen legyen is a morfológiája, vagy fiziológiája. A forma és a tartalom összefüggésének elvét, valamint a biológiai fejlődés elvét általános törvényként fejti ki alapvető munkájában. Schwann munkássága nemcsak a dialektika fejlődésének útján jelent fontos lépést, hanem ugyanakkor a materializmus szem­pontjából is jelentős, különösen a misztikus életerő elmélet leküz­dése szempontjából. A XVIII. század végén a biológusok és az anatómusok az élő szervezetet, magát az emberi testet is, szervek összességének te­kintették és az egységes szervezetet irányító életelv helyett sa­játos életerőket helyeztek a különböző szervekbe. Bichat a XVIII. sz. végén felismeri, hogy a szervek szövetekből épülnek fel és egyazon típusú szövet különböző szerv alkotóeleme lehet. A vita­listák a biológiai, anatómiai kutatások fejlődésével tovább „ha­ladtak" és decentralizálták, felbontották a szervekhez kapcsolt élctelvet és minden szövetféleséget sajátos életelvvel (vis vitális) ruháztak fel. A sejt felfedezéséhez vezető úton, mint ismeretes a holland Leeuwenheek (1632-1723) tette meg az első jelentős lépést a XVII. század végén. Maga készítette mikroszkóppal parányi élőlények egész sokaság fedezte fel állott víz cseppjében. Tőle függetlenül Peterson Hain János eperjesi német származású magyar orvos 1671-ben megállapította, hogy az állott bor felületén képződő hár­tya élő állatkák sokaságából áll. Még ugyanebben a században Hooke (1655—1703) angol fizikus, Grew angol orvos és botanikus (1628-1671) és Malphigi olasz or­vos és anatómus (1628-1694) felismerték a növények likacsos szerkezetét, amelyet ők a méhek építette sejtes léphez hasonlí­tottak. Brown Róbert angol orvos és botanikus (1773—1858) a XVIII. században a Fontana vegyész és természetbúvár (1730­1805) által felfedezett sejtmagot tette tüzetes vizsgálat tárgyává. Wolf G. F. akadémikus (1733-1794) német származású orosz természettudós munkássága a sejtelmélet kidolgozása felé ve­zető úton új állomást jelent. Jóllehet életében az élő szervezetek 4* 51

Next

/
Thumbnails
Contents