Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Dr. Farkas László: Sejtelmélet és dialektikus materializmus

sejtes felépítésének gondolatát még viszonylag kevés tápanyag támasztotta alá, Wolf akadémikus a preformizmus ellenfele és az epigenezis hirdetője azt tartotta, hogy minden fejlődés struktúra nélküli folyékony masszából indul ki. Az organizált szervezetek „a nem organizált substantiából" erednek. A képződés első fokán hólyagocskák, golyócskák („sejt") alakulnak ki. Ezek a megállapítások a sejtelmélet tudományos megalapozása felé mutatnak. Ugyanitt meg kell emlékezni Gorjaninov (1796—1863) orosz botanikus munkásságáról. Gorjaninov a darwinizmus és a sejtelmélet egyik előfutára. A fejlődés gondolata nála már igen határozott és szabatos megfogalmazást nyert. A természetet mint fokozatosan bonyolódó, mint az egyre magasabbrendű jelenségek létrejöttének szakadatlan láncolatát vizsgálta. Véleménye szerint maga a szerves világ a szervetlentől a sejtes felépítésében különbözik. Az egész természetet amorf anorganikus és sejtes organikus birodalomra osztotta fel. Az élő szervezetek sejtekből keletkeznek és sejtekből épülnek fel. Ezeket a jelentős megállapításokat a XIX. század 30-as éveiben fejtette ki. A cseh Purkinje (1787-1869) fejtette ki először a protoplazma fogalmát. Szerinte a különböző állati szöveteket nem egynemű állomány képezi, hanem ezek valamennyien szemcsés felépítésűek. 1839-ben egész közel került a sejtelmeiét megfogalmazásához. A tyúk petesejtjének vizsgálata során számos helyes megállapítást tett, amelyek a darwinizmus és a sejtelmélet irányában tájékozódtak. A XVIII. században, de különösen a XIX. század elején szaporodtak a leírások az élő szervezetek és a szövetek sejtjeiről. Schleiden a 30-as évek végén kimutatja, hogy a növényi szervek és szövetek bármilyen változatos formában jelentkezzenek és bármilyen változatos funkciót végezzenek, végső soron azonos anatómiai elemekből, sejtekből épülnek fel. A sejt felfedezése a vitalista felfogásra súlyos csapást jelentett. A vitalista iskola képviselői kénytelenek voltak az „életelvet" tovább bontani és most már a sejt számára mint az élő szervezet önálló építő eleme számára különleges életelvet tételezni. A sejt felfedezése és részletes vizsgálata nagyban megkönnyítette az életjelenségek materialista magyarázatát. Schleiden és Schwann ér-