Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Dr. Farkas László: Sejtelmélet és dialektikus materializmus

Schleiden, ha elvezetjük őket lépésről lépésre a testi világ, az anyagi természet határához, amelyen túl a természettörvények érvénye megszűnik és eléjük tárjuk azokat a dolgokat, amelyek létezését ők maguk is kénytelenek elismerni, de amelyeket az ő szemléletükkel képtelenek megragadni és megérteni. Ezen agnosztizáló nézete is pregnánsan tükrözi a kanti ismeretelmélet hatását. Schleidcnt lényegében szubjektív idealista, kantiánus filozófiai alapállása nem akadályozta meg, hogy amikor a természettudomány területére lép, számos olyan következtetésre jusson, amelyek a materializmus és a dialektika irányába mutatnak; mindazonáltal ez nem egy esetben fékezi következtetéseinek lendületét és az általánosítás biztonságát. Schleiden két alapvető szabály megfogalmazásával fejezi be monográfiájának filozófiai bevezetőjét. 1. „Minden hipotézist, minden indukciót feltétlenül el kell vetni, amelyeket nem a fejlődéstörténet irányít. (U. o. 146. o.) 2. És azokat is, amelyek nem abból indulnak ki, hogy növényben végbemenő folyamatok az egyes sejtekben végbemenő változások eredményei." (U. o. 148.) A sejt fogalmán Schleiden kizárólag azon elemi orgánumot érti, amelyet cellulózé fal vesz körül és amelynek tartalma félfolyékony nitrogén tartalmú állomány és amely nélkül a növény nem létezik. (Grundriss der Botanik. 1850., 7. o.) A sejtképződésnek két módját különbözteti meg. a) Előzetesen létező sejt közvetítése nélkül, - cukrot, dextrint és proteint tartalmazó anyagból, cytoblastómából. b) Már létező sejt osztódás révén. A sejt képződése cytoblastómából előzetesen létező sejt közvetítése nélkül olyan hipotézis volt, amelyet már Schleiden idejében egyes biológusok bírálat tárgyává tettek. Ez a probléma ugyanis szükségszerűen elvezet a sejten kívüli élő anyag kérdéséhez, illetve nem sejtes formájú élő anyag feltételezéséhez. Haeckel, akinek álláspontját ebben a vonatkozásban Engels helyesnek ismerte el, kapcsolódik Schleiden hipotéziséhez és bírálja Virchow nézetét, amely a „sejt csak sejtből, sejt az élet legalacsonyabb rendű hordozója" elvekre épül. A modern biológiában