Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Dr. Farkas László: Sejtelmélet és dialektikus materializmus

a harc a két álláspont körül újra fellángolt és ma sem jutott nyugvópontra. Schwann maga is azon az állásponton volt, hogy sejt keletkezhet sejten kívüli állományból. Sejtképződés már létező sejtből, bár lehetséges, sőt gyakran megfigyelhető, véleménye szerint korántsem általános. Ellenkezőleg azt tartotta, hogy a sejt rendszerint sejten kívüli és struktúra nélküli folyékony anyagból fejlődik ki. Ez a sejten kívüli képző anyag (cytoblastoma) változatos kémiai összetétele és „vitalitása" következtében többé-kevésbé alkalmas a sejtalkotásra. Mindenek előtt a mag fejlődik ki először és csak ezután a sejt egyéb részei. Miután a sejt létrejött már a sajátos egyéni erő alapján növekszik, fejlődik; erre a növekedésre, fejlődésre azonban hatással van az általános terv alapján fejlődő szervezet egésze is. Itt Schwann a rész és az egész kölcsönös kapcsolatát, dialektikáját próbálja egy konkrét esetben kifejezni. Schleiden igen egyszerűen képzeli el a sejt képződését a cytoblastómából. A képző anyagba nitrogén tartalmú golyócskák különülnek el. Ezekben üregek képződnek, a golyócskák növekednek, majd fokozatosan szilárduló celuloze hártya képződik felületén. Schleiden hozzáfűzi, hogy a sejtté válás időpontját nem lehet megállapítani. A sejt élete Schleiden szerint nem más, mint kémiai és fizikai erő hatáskomplexusa. A sejt életének fontos mozzanatai az idegen anyagok felvétele (endozmózis), a felvett idegen anyag átalakítása (asszimiláció) és a felesleges anyag kiküszöbölése (exhaláció és exkréció). Az élet meghatározásának schleideni megfogalmazásával tanulságos összehasonlítani, illetve szembeállítani Engels meghatározását: „Az élet a fehérjetest létezési módja, és ez a létezési mód lényegében a testek vegyi alkotórészének állandó önmegújításában áll." (Antidühring 78. old.) Engels különös hangsúllyal mutat rá az élő és az élettelen természet közötti lényegi különbségre: A vegyi átalakulása, a vegyi bomlás és vegyi kombináció: „az élettelen testnél a pusztulás oka, a fehérjénél a létezés alapfeltétele." A két felfogás közötti fő különbség abban van, hogy Schleiden nem látja meg a minőségi különbséget az élettelen természetre