Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Prof. dr. Felix Boehnheim: Orvosok - ahogy Marx Károly látja őket

du Peuple« nagy példaképét és hogy az egész dühkitörés, és az egész történethamisítás, amelynek következményeképpen csaknem egy teljes évszázadon keresztül csak teljesen eltorzított Marat-t ismertünk, s ez pusztán abból az egyetlen okból ered: hogy Marat könyörtelenül letépte a fátyolt Lafayette-ról, Bailly-ról és a pillanat egyéb bálványairól és a forradalom immár tényleges árulóiként leplezte le őket; és, hogy ő épp úgy, mint mi, nem akart a forradalom befejezett, hanem állandósult voltának kinyilatkoztatásáról tudni." Nevezzük meg továbbá Francois Vincent Raspail (1794-1878) francia forradalmárt. Először lelkész, majd vegyész volt. Az állatok és növények egészségéről és betegségéről, valamint az alkalmazott fiziológiáról, a szerves kémiáról és a szükségessé vált fogház reformról szóló különböző munkáit dicsérik. Részt vett az 1830-as és 1848-as forradalomban és megmutatta, hogy erélyes föllépéssel mit lehet elérni. 1848-ban megparancsolta az ideiglenes kormánynak, hogy 2 órán belül kiáltsa ki a köztársaságot. Párizs falain még a határidő lejárta előtt plakátok pompáztak a következő fölírással: „Francia köztársaságot! Szabadságot! Egyenlőséget! Testvériséget". 1848 szeptemberében Vincennes párizsi előváros lakosai Paris képviselőjévé választották, ahol időközben már fogságba vetették őt. December 10-én a parasztok föllázadtak Cavaignac, a kegyetlen tábornok-diktátor ellen. Ahogy Marx írta, Raspail volt „a forradalmi proletariátus . . . elnevezése." Ez volt „az első cselekedet, amellyel a proletariátus önálló politikai pártként a demokratikus párttól elszakadt. Még 1870 után is különböző konfliktusai támadtak a bíróságokkal. Végül említsük még meg Vaillant-t (1840-1915), az I. Internacionálé és a Párisi Kommün tagját. Marx azt írja róla: „Akkoriban a blanquisták, tömegük nagy részében csak forradalmi proletár ösztönük következtében voltak szocialisták. Közülük csak kevesen jutottak el Vaillant révén, aki a német tudományos szocializmust ismerte, magasabbfokú elvi fölvilágosultságig." Mindez csak kis választéka azon orvosoknak, akiket Marx művei idéznek és kommentálnak. Sokukat, különösen a gyári orvosokat, nem szívesen hagytuk ki, mint pl. Sir Benjamin Collins