Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Prof. dr. Felix Boehnheim: Orvosok - ahogy Marx Károly látja őket

Brodiet vagy Sir A. Carlisle-t. Nem szabad azonban említetlenül hagyni, hogy Marx és Engels kemény kritikát is tudtak gyakorolni. Ezt a Virchow-val szemben gyakorolt kritika tanúsítja. Ha arra tárgyilagosan szükség volt, akkor még személyi barátság és nagyrabecsülés sem óvott meg senkit a hibák megmutatásától, ahogy ezt Schorlemann, a nagy vegyész is tapasztalhatta. A fejtegetésünknek rá kell mutatni arra, hogy azok, akik politikailag aktívan léptek föl, nem voltak a legrosszabb orvosok. A politikával való foglalkozás nem gátolta őket abban, hogy orvostudományi teljesítményük ne legyen rendkívüli. Közülök egyeseket Marx mint kiváló közgazdászokat dicsér. Mások még ma is utat mutatnak arra, hogy orvosoknak az orvosi erkölcsiségből eredően miképpen kellene cselekedniök. Megfigyeléseik arra kényszerítették őket, hogy a dolgozók mellé álljanak. A XVIII. század végén a szülész Chamberlain úgy beszélt az orvosról, mint a szegény ember ügyvédjéről, ahogy Marat újságának „L'ami du Peuple" nevet adta, Mirabeau „L'ami des hommes"-jának variációjaként, úgy hangsúlyozta ioo évvel később Virchow, hogy „az orvosok ... a szegények természetes ügyvédjei." Ma sem lehet kétség afelől, hogy az orvos tartson a dolgozókkal a béke fenntartásáért az igazságos társadalmi rendért vívott küzdelemben. Mert szép hivatását csak békében gyakorolhatja. Csak az új társadalmi rend bocsátja a rendelkezésére azokat az eszközöket, amelyekkel hivatását a legeszményibb módon betöltheti. JEGYZET 1 Kugelmann a közé a néhány orvos közé tartozik, akik Semmelweisst a gyermekágyi láz elleni küzdelmében támogatták. Bíztató levelet írt hozzá, amelyben arra mutat rá, hogy a gyakorló orvosok jobban megértik őt, mint az egyetemi tanárok. Még egy kis ajándékot is küldött neki. Jenner történelmi jelentőségű könyvének egyik kiadását a szerző Blumenbachnak szóló ajánlásával.