Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)
Prof. dr. Felix Boehnheim: Orvosok - ahogy Marx Károly látja őket
vele úgy, hogy ördögöt kiűzzenek, betegségeket gyógyítsanak és csodákat tegyenek vele. Nem lehet azon csodálkozni, hogy olyan ember, akinek ilyen nézetei vannak, nem volt kedvelt személy korának hatalmasai előtt, akár püspökök, akár laikusok. A könyv nyilvános botránnyá vált. Berkeley szerint a „Méhrege" a „horrible thing .. . to maintain that moral virtues are the political offspring which flattery begot upon pride". A London Journal-ban 1723-ban gyalázó levél jelent meg róla. Franciaországban elégették a könyvet. Az egyik Lepzigben megjelent naptár „különösen botránykoztató angolföldi írásként" jellemzi. A bíróság kétszer foglalkozott a művel, megállapította, hogy a könyv káros. Mandeville nem várt kortársaitól más ítéletet. Még azoknak az embereknek kárhoztató ítéletén sem csodálkozott, akik könyvét sosem olvasták. Hiszen egyértelműen és fesztelenül beszélt arról, hogy éhség és nemi ösztön tartják össze a világot, ezt pedig a nyárspolgárság természetesen rossz néven vette tőle. Táplálék nélkül egyetlen egyén sem élhet, éppen ezért a táplálkozás az első ösztön. A második a kéjérzet. („No creature can subsist without Food nor any Species of them (I speak of the more perfect Animale) continue long unless young ones are continually born as fast as the old ones die. Therefore the first and fiercest Appetite that Nature has given them is Hunger, the next is Lust.") Marx az idézett ítéletektől teljesen eltérő véleményen van. Mandeville-ről úgy ír, mint aki „végtelenül vakmerő és becsületesebb a polgári társadalom nyárspolgárias védelmezőinél". Mandeville, az orvos ugyanúgy ítéli meg kollégáit, mint ahogy ezt Paracelsus másfél évszázaddal előbb tette. Tudatlan, hiú, önző kuruzslókként ostorozza őket, akik előtt fontosabb a hírnév és a hiúság, mint betegeik egészsége. Arckifejezésük komollyá, elgondolkodóvá válik, hogy tudatlanságukat elpalástolhassák. Szövegül szolgálhatna ez Hogarthnak az orvosok kigúnyolásáról szóló egyik legkiválóbb metszetéhez. Utánozhatatlan versekben gúnyolja őket úgy, hogy ezt Molière sem tudta jobban:
