Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Prof. dr. Felix Boehnheim: Orvosok - ahogy Marx Károly látja őket

Petty pl. így számítja ki, hogy mennyi főiskolai hallgatóra van szükség és eszerint akarja korlátozni azoknak a számát, akiket egyetemi tanulmányokra bocsátanak. Itt van tehát az első terv az orvosok tanulmányainak irányítására. Nem szabad említetlenül maradnia, hogy bizonyára Petty volt az első, aki a természet törvényeiről világosan beszélt, amelyek az emberi törvények és a népesség fejlődését szabályozzák. Ezek a természeti törvényekkel hasonlíthatók össze. Kétszer volt szó arról, hogy Pettyt nemesi rangra emelik. Elutasította. 1687. december 16-án hunyt el a lábán keletkezett gangrena következtében. Bernhard de Mandeville (1670-1735) Hollandiában született. Londonba költözött, ahol orvosi hivatásának élt. Híressé a „Méhrege" révén vált, amely 1706-ban névtelenül jelent meg és 1726ban fordították le először németre. Ebben az írásában a polgári erkölcsöt gúnyolta ki. Hasonlít a rajzoló Hogarth-hoz (16971764). A kultúra nevében dicsőítik a bűnt, amelynek azonban csak az uralkodó osztályok tagjai hódolhatnak, míg a szegényeknek, vagyis a munkásoknak a kötelességüket kell teljesíteniük. Az erkölcs arra való, hogy alávessen minket az uralkodó osztálynak és az uralkodó osztály erre a célra találta is ki. Az erős számára az erkölcsi törvények nem léteznek. Arra hivatkozik, hogy Velencében, Nápolyban, Rómában, Spanyolországban a kurtizánok csoportja állam az államban és adófizetés ellenében jutnak engedélyhez, hogy iparukat gyakorolhassák. A polgári erkölcs ostorozását egy idézet illusztrálja: „Az elvakult méhek megszerzik Jupiter belegyezését ahhoz, hogy világukat úgy kormányozzák, hogy államukban a becsületesség váljék uralkodóvá. Ennek következménye: a jogászok elvesztik kenyerüket, a teológusoknak, orvosoknak, állami alkalmazottaknak és még a katonaságnak is kevesebb a dolga". A könyv befolyása korunkban is kimutatható. Még Shaw-nál is találhatni a nagy szatirikusra utaló nyomokat, nem is említve a kisebb jelentőségű írókat. Mandeville a továbbiakban az egyház visszaélései ellen fordul. A kereszt jele váljék a vigasz forrásává, ne lehessen visszaélni