Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)
Dr. Schultheisz Emil: Pythia thermái
mindarról „ . . . amit a bölcsek tudnak, a természet tanít és a tapasztalat ítél Paulus Silentiarius felhasználja az alkalmat, hogy a pythiai thermák kapcsán a görög és kisázsiai fürdőkről, a gyógyításra használt forrásvizekről és tavakról általában is értekezzék. Érdekes teóriát mond el a természetes melegvizek keletkezéséről: egyesek azt állítják — írja -, hogy egyes völgyekben, ha a víz meggyűl, „és sok víz van együtt", akkor a víz megmelegszik. Egy másik felfogás szerint viszont „ . . . valami isteni érc melegíti a vizet. . .". Paulus Silentiarus, aki nemcsak leír, de következtet is, az első elméletet nem fogadja el. Miután a meleg víz szaga „rothadásos", ez világosan tanúsítja, hogy egy „kénszínű elemtől" származik. Hogy ez az elmélet - ti. a gyógyításban oly fontos meleg vizek kén-érc eredete, mennyire „bizonyos", azt még a következőkkel erősíti meg a költő: a legtöbb melegforrás (és ezt még Hippokratész és Galcnus sem tudja, írja Silentiarius) olyan területen van, ahol a föld „. . . mozgással hangosan tüzet lehel . . ." (Silentiarius tehát felismeri a melegforrások egy részének vulkánikus eredetét!). Ilyen eredetű melegforrások vannak Pythián kívül a medeai Titániában és „ . . . túl Herakles oszlopain van a legtöbb . . .". E területeken azonban nemcsak gyógyító vizek vannak, hanem olyan tavak is (és ez még jobban erősíti a meleg vizek kén-érc eredetét), melyek felett borzasztó kigőzölgések veszik el az emberek tudatát. Egy másik forrás vize „részegséget okoz", ismét másiké „ . . . olajosan csobog és ahova gördül, a beteg madaraknak orvosa ez . . .". E források között vannak, melyeknek hatása tisztító, míg egy másik a testet erősíti. Van, mely a csonttörést gyógyítja, s van olyan, amely „megszelídíti a gyulladást". Nem feledkezik meg a költő a gyógyforrások környezetének ismertetéséről sem. Leír egy ligetet, ahol „. . . sok nyárfa van, ami borostyánt izzad . . .". Hogy a fürdők környezete, e források vidéke igen jelentősen befolyásolja a fürdőzők gyógyulását, azt Silentiarius is hangsúlyozza. Költeményét azzal fejezi be, hogy e „csodákkal" való beható foglalkozásra buzdítja olvasóit.