Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Dr. Mihóczy László: A hippokratészi corpus phthisiologiája

fejlődő és tovább elhúzódó alakját is. A gyorsabb és a rosszabb indulatú formákhoz már a kezdetben nagyfokú fulladás is társul: ezekről akkor beszélünk, ha az előbb leírt betegségtünetekhez még: „egyidejűleg valamivel erősebb légszomj (légzési nehézségek) is társulnak." (Progn. 17.) A gennymell további alakulását tanulmányozva azt látjuk, hogy a lefolyás rendszeresen a gennymell áttörése, az empyema necessitatis volt. Tévedés volna azonban azt hinnünk, hogy a hippokratészi orvos tétlenül várta az áttörést, esetleg ráolvasással, vagy csupán hatástalan főzetekkel igyekezve a beteg sorsát könnyíteni. Csapoltak, megnyitották a mellkast és ezen kívül egyéb módokon is igyekeztek a folyamatot lehetőleg kedvező irányban befolyásolni. „Azok, (t. i. az áttörések) amelyek kifelé irányulnak, a legjobb indulatúak . . ." (Prog. 7.) A belső áttörések már lényegesen kevésbé jóindulatúak. „Ha a genny a beöntések következtében nem tör kifelé, akkor sem kell csodálkoznunk, mert igen gyakran a testüregek felé tör át a gennygyülem és akkor a beteg azonnal megkönnyebbül, mert a genny egy szűk üregből egy tágasabba kerül. Az idő továbbhaladta val azonban a láz újra hevesebbé válik, ismét kezdődik és fokozódik a köhögés, a mellhártya újra fájdalmassá lesz, a beteg nem tudja elviselni az egészséges oldalán való fekvést, a beteg oldalán viszont tud feküdni. Ezen kívül a megbetegedett ember lábai feldagadnak." (Bet. II. 47.) A hippokratészi loccsanásra vonatkozó leírást olvashatunk a következőkben. „Azokban a gennymellben szenvedő betegekben, akiknél akkor, ha válluknál fogva megrázzuk őket, nagy zaj (loccsanás) hallható, kevesebb, kisebb mennyiségű genny van, mint azokban, akiknél ez a loccsanás kisebb fokú, ezeknek nagyobb légszomjuk van és forróbb arcuk. Azok a betegek, akiknél egyáltalán nem hallható semmiféle zaj (loccsanás a megrázáskor) ellenben nagyfokú légszomjuk van és az arcuk elkékült (cyanotikus), tele vannak gennyel és igen nagy életveszélyben forognak." (Kosi progn. 424.) I 13* 195