Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Dr. Mihóczy László: A hippokratészi corpus phthisiologiája

időben fellépett tömeges megbetegedések leírásában a következő mondatokat találhatjuk: „Voltak egyesek, akiknél a betegség akkor először lépett fel. (Ep. I. 2.) Ezek olyanok voltak, akiknél az életerő( ellenállás) csökkent. Ezek közül sokan meghaltak, a legtöbben köztük, és nem tudom, hogy azok közül, akik ágynak dőltek, egyetlen egy is elérte-e a középső betegségi fokot. Hamarabb meghaltak ezek, mint ahogyan ez az ilyeneknél (az ilyen esetekben) lenni szokott." (Ep. I. 2.) Azt kell, hogy gondoljuk, hogy a betegség Hippokratész által leírt három formája, három stádiumát és nem három egymástól különálló fajtáját jelenthette. Ez valószínűvé válik már abból a módból is, ahogy a corpus írója a három formát - vagy stádiumot - egymásután leírja. (Belb. 10., 11., 12.) Anélkül, hogy az ehhez hasonló helyek felsorolását folytatnánk, nyugodtan állíthatjuk, hogy Hippokratész a tüdővész lefolyásával, cyclikus haladásával tisztában volt. A récidiva elismerését általában Fernélius érdemének tulajdonítjuk, aki 2000 évvel a corpus írója után élt. A modern tüdőgyógyászatban pedig félévszázaddal ezelőtt Bezancon keltett feltűnést a tüdőgümőkór cyklikus lefolyására, a betegség recidiváló hajlamára tett megállapításával. Nem érdektelen adat, hogy Hippokratésznek ezen jelenségekről már 2V2 évezreddel ezelőtt helyes fogalmai voltak. / /. Pleuritis, Empyema Hippokratész igen részletesen és számos helyen foglalkozik a mellhártyagyulladás és gennymell leírásával. A fejlett kórisméző és gyógyítási módokról szóló utasítások olvasása sok élvezetet nyújt. Mit olvashatunk a mellhártyagyulladás ill. gennymell okairól? „Azok, akik akár a tüdőben, vagy a mellkasukban, vagy bármely más testüregükben empyemában megbetegszenek, vagy ilyen gennyes gyülemek keletkeznek a belsejükben, fájdalom lép fel a mellükben vagy a hátuk hátsó részein, ezek a testükben lévő minden ok következményeként szenvednek, tehát a nyáktól és az epétől, ami a külső okokat illeti: a hideg és a meleg levegő kö-