Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Dr. Mihóczy László: A hippokratészi corpus phthisiologiája

sos rohamokat kap, sokszor ha köhögni akar, nem tud. A köhögési inger és a fulladási roham következtében sokszor epét, itt-ott nyálkát hány, ha evett, az ételt. Amikor hányt, megkönnyebül, azonban ha eltelik egy kis idő, újra kínozzák az előző fájdalmak. Az ilyen módon megbetegedettnek élesebb hangja van, mint egészségesnek és megszakításokkal láz, hidegrázás és izzadási rohamok lepik meg." Később: „betegség általában kilenc évig tart, ezalatt a beteg tönkremegy (elpusztul)." (Belb. 12.) Nyugadtan állíthatjuk, hogy Hippokratész tüdővészre vonatkozó kórisméje igen gyakran helyes volt. A betegség felismerését elsősorban azt teszi lehetővé, ha az orvos gondol rá. Az abderai és thasosi epikrízisek olvasásakor arra a meggyőződésre jutottunk, hogy szerzőnk igen gyakran és helyes időben gondolt a tüdővész fennállásának lehetőségére. Milyen jelek mérlegelés alapján alkot Hippokratész véleményt a kórjóslatról. „Azok, akiket a tüdővész megtámad, ha kihull a hajuk, a bekövetkező hasmenés következtében meghalnak." (Aph. V. 12.) Máshol: „A tüdővész következtében megragadott szervezet hasmenés következtében elpusztul." „A szék, ill. bélműködés váltakozva hol székrekedést, hol hasmenést mutatott, a vég felé mindenkinél erősen folyékony volt." (Ep. III. 13.) Ismeri a haemoptoek veszedelmes voltát. „A véres köpésből gennyes köpés lesz" (Aph. VII. 15.) "A vérhányásból (köpés) . . . -tüdővész keletkezik." (Aph. VII. 80.) Máshol: „A véres köpetből gennyes köpés és váladékolás lesz, ha azonban a köpet kiürülése gátolt, a halál következik be". (Aph. VII. 81.) Ugyancsak az Aphorismákban: „A gennyes köpet sorvadásba és folyásba megy át, ahol a kiürülés gátolt, bekövetkezik a halál." (Aph. VII. 80.) A köpet minőségéből számos következtetést von le a szerző mind a kórisme, mind a kórjóslat szempontjából. „A kínzó (előrehaladott) tüdővésznél, ha a köpet - amely a köhögéssel kilökődik -, a tűzre dobva nehéz szagot terjeszt. . . bekövetkezik a halál." (Aph. V. 11.) Máshol a Prognostikonban: „Az a tüdővészes, akinek a köpete a tűzre dobva olyan erős szagú, mint az elégetett áldozati hús és akiknek a hajuk kihull, elpusztulnak." (Kosi pr. 426.)