Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Dr. Mihóczy László: A hippokratészi corpus phthisiologiája

A phtisisre hajlamos ember külsejét a következő módon írja le: „A tüdővészre hajlamos ember külseje a következő volt. Szőrtelen, fehér szeplős bőr, vöröses haj, csillogó szemek, puffadtság, szárnyszerű lapockák." (Ep. III. 14.) „Akik a szűkmellűség következtében púposak, vagy a serdülő kor előtt köhögősek lesznek, meghalnak." (Aph.- VI. 46.) Hippokratész alkattant osztályozása a mai napig időtálló. A legkorszerűbb pavlovi alkattan is nagyrészt ezen épül fel. A corpus írója a tényezőket nem a környezetükből kiszakítva, hanem egymásra való összefüggésükben vizsgálja. Ezzel az összesfüggéseket kereső gondolkodással Hippokratész messze megelőzte korát. „Akik természettől fogva a tüdővészre hajlamosak, ezeknél a kór erőteljes és halálos kimenetelű. Különösen annál, aki megfelelő időben betegszik meg, mivel az idő magában is segíti a betegséget." (Aph. VIII. 8.) „Az ifjak különösen hajlamosak többek között vérköpésre, tüdővészre . . ." olvashatjuk az aphorismák között. (Aph. III. 29.) „A tüdővész leggyakrabban a 18-35 év között fordul elő." (Aph. V. 9.) így találjuk meg Hippokratész tanításai között a tüdővészre mai tudásunk szerint is legveszedelmesebb életkor és a pubertás phtisis meghatározását. Ismeri a jó erőnlét fontosságát, a kimerültség, túlzott testi és lelki megterhelés fontos szerepét a betegség kifejlődésében. A belgyógyászati megbetegedésekről szóló könyvben a tüdővész különböző formáinak felsorolásánál olvashatjuk: „A betegség második formája. Ez a túlzott megerőltetés következménye." (Belb. "O Máshol a Thasos szigeti megbetegedések egy csoportjával foglalkozva írja: „Olyanok ezek (a megbetegedettek), akiknek életereje tovatűnőben volt." (Ep. 1. 2.) Tudjuk, hogy a fertőzéssel a Koch-bacillus hatásával legalábbis egyenlő értékű veszélyt jelent a conditio, az ellenállóképesség csökkentése és az új megbetegedések mögött éppen úgy, mint az újbóli fellángolásokban, minden esetben megtaláljuk a túlzott testi, vagy szellemi megerőltetést, vagy a lelki megpróbáltatások romboló hatását. Hippokratész már ismerte és kellőképpen érté-