Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)
Dr. Réti Endre: A hippokratészi filozófia
hőmérséklet - mindez befolyásolja az ember életműködését, de figyelembe veszi az egyéb tényezőket (pl. táplálkozási szokásokat is). Nem bocsátkozunk itt sem annak elemzésébe, amit Hippokratész a betegségek és az említett környezeti tényezők összefüggéséről állít, sem abba, amit a mai orvosi meteorológia e kérdésekkel kapcsolatosan mond. Meg kell azonban mutatnunk, hogy Hippokratész az emberi természet és a környezet, sőt ezenkívül az emberi testi-lelki alkat és a társadalom közötti kapcsolatokra is megpróbál kitérni. Európa és Ázsia emberei között bizonyos különbségeket lát. Az ázsiaiakat - mérsékelt és enyhe vidékről beszél! - éghajlat nyújtotta helyzet szelídekké és jóindulatúakká formálta. Hippokratész ennek azonban fonákját is látni véli: „A férfiasság, a veszélyeket és fáradalmakat tűrő bátorság az efféle természetekben semmiképp sem lakozhatik, sőt nemcsak a bennszülöttek lesznek híján azoknak, hanem még az idegen is, aki az örökkön tavaszi Ázsia éghajlata alatt él. E helyen a gyönyör lesz az életnek irányt kijelölő célja." A bátortalan, férfiatlan jellem, a szelídebb erkölcsök minden háborúskodásnak ellene szegülnek. Hisz itt, a mindig egyenletes környezetben, nem játszanak szerepet a lélek nagy megrázkódtatásai, sem a test erőszakos változásai, amiktől a szenvedély fellobban egész az esztelenségig. Mert mindenek felett a változások azok, amelyek az emberi elmét folyton ösztökélik és nem engedik pihenni. Ez az egyik oka, amiért az ázsiaiak erőtlenek, a másikat törvényeikben kell keresnünk." Úgy gondolja, hogy az ázsiai despotizmus okai részben az enyhe éghajlat, a könnyebb életkörülmények által kialakított szelíd, az erőszaknak nem eléggé ellenálló jellemnek tulajdonítható, másrészt azonban a törvényeknek. Ez annyiban érdekes, mert Hippokratész itt megmutatja: tudja, hogy az ember a természettel szemben nincs abszolút függő viszonyban: „Azok az Ázsiában lakó hellének vagy barbárok, akik nincsenek despoták alatt, hanem önmaguk felett rendelkeznek és magukért fáradnak, mindenek fölött a legharciasabbak ; mert a veszélyeket a saját kedvükre tűrik és bátorságuknak épp úgy ők veszik el jutalmát, mint gyávaságuknak a büntetését."
