Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Dr. Réti Endre: A hippokratészi filozófia

A HIPPOKRATÉSZI FILOZÓFIA írta : dr. RÉTI ENDRE (Budapest) I. különböző emberi tevékenységekben, a tudományban, a •Lx művészetben, költészetben időről időre olyan helyzet következik be, hogy az emberek az új utak keresése közben, melyre az élet kényszeríti őket, zavarba jönnek, elvesztik a talajt a lábuk alól és tanácsot, támaszt keresnek. A művészetben ilyenkor gyakran nyúlnak vissza a néphez, hogy onnan merítsenek józan látást, friss és tiszta érzelmeket és bölcs, rendíthetetlen erőt. Elegendő talán, ha ezzel kapcsolatban a magyarok közül Petőfire, József Attilára, Bartókra, Kodályra emlékezünk. A biológiai tudományok, így az orvostudomány évezredes múltja alatt nem egyszer került szinte megoldhatatlannak látszó zűrzavarba, amikor egyetlen élettelenné merevedett kötelező tan, vagy ellenkezőleg: számtalan, egymásnak ellentmondó, gyakran szélsőséges és a betegre nézve ártalmas doktrína akadályozta a tisztánlátást és a fejlődést. így történt ez a középkori skolasztika idején, amikor egy darabig az arab orvostudomány éppen az ókor klasszikusaihoz alkalmazkodva tudott némi segítséget nyújtani, így volt ez Paracelsus korában, Sydenham századában és a XIX. és XX. században is. Amikor az orvostudomány súlyos helyzetbe került, a kor legjobbjai támaszt keresve mindig visszatértek az emberiség egyik szinte legendás alakjához, Flippokratészhez. Nyilván van valami Hippokratész életművében, amit évezredek homokja sem tud betemetni.