Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Dr. Liselotte Buchheim: A „húskötés" az ó-egyiptomi gyógyászatban

szont hátráltatta a sebgyógyulást. Ez az oka annak, hogy az ó-egyiptomi gyógyászatban nagy számban használtak olyan szereket, amelyek megpuhították a sebeket, a többségben zsír és olaj képezte az alapanyagot. A húskötés nedvesen tartotta a sebeket, megakadályozta a fokozott párolgást, de ezenfelül pótolta zsiradékkal történő kezelést is. Eltávolítása után került sor a zsírral és mézzel történt utókezelésre. Az ó-egyiptomi gyógyászatban a „hűtés"-nek különleges fontosságot tulajdonítottak. így naponta helyeztek gyógyszereket égési sebre, „miután annak lehűtése megtörtént" (10, no. old.), vagy azért használtak anyagokat, hogy „egy csontot hűtsenek, miután annak repositiója megtörtént" (18, 226. old.). „Hűtés" alatt úgy látszik két különböző hatást értettek, éspedig először: a tényleges hűtést, amit nedves borogatásokkal, tartós nedvesítéssel stb. értek el; másodszor: azonban a sebeknél kifejlődő gyulladásos vérbőség megszüntetését, elképzelhetően ebben a gennyedés is szerephez jutott, továbbá a törtrészek feletti duzzanat és bőnpír gennyedésmentes leapadását, amit viszont marhahúsból és más alkatrészekből készített tapasz alkalmazásával akartak elérni. Lehetséges, hogy a „hűtés" utóbbi módja abban a kisszámú esetben nyert felhasználást, ahol a trauma után sértetlen bőrfelületre helyezték a húskötést, így vérömleny, zúzódás, duzzanat és egyéb olyan szövetkárosodás esetén, ahol nem találtak nyílt sebet; éspedig vagy azért, hogy a felpuhítással meggyorsítsák a felszívódást, vagy akár olyan célból, hogy a felpuhítás beolvadásra vezessen és az a felszínre törjön, még mielőtt az i m r w-val és mézzel történő kezelés megkezdődik. Csakhogy az ilyen esetekben sem jártak el sematikusan, mert pl. a csöves csontok törésekor a Smith-papyrus szerint nem alkalmaztak húskezelést (1, 35., 36. eset, 350-357. old; 38. eset, 361-362. old.). A törés ellátásakor spontán megszűntek a másodlagos tünetek, ezzel szemben a beolvadás, különösen pedig a kifelé történő megnyílás valóban osteomyelitis kifejlődésének kedvezett volna. Valószínűnek látszik, hogy a csontsérüléstől mentes nyakcsigolyatrauma mindkét esetében (1, 30. eset, 321. old.; 32. eset, 336. old.) a húskötést mint puhítószert alkalmazták. A nyakcsigolyák ficama és dislocatiója