Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Dr. Liselotte Buchheim: A „húskötés" az ó-egyiptomi gyógyászatban

még akkor is biztosan nagyobb duzzanatot okozott, ha erről nem is történik a szövegben említés. Ezzel nyilván azt is elkerülni kívánták, hogy a sérült részek a tarkótájra huzamosabb ideig nyomást fejtsenek ki, s gátolják a megzavart nyaki mozgás normalizálódását, hiszen a szöveg szerint mindkét esetben a betegek aktív mozgását vizsgálták! A tapasztalat következtében azt is tudták, hogy ha az idegeket kilépési helyükön állandó" és fokozott nyomás éri, akkor az idegek működésében kiesési jelenségek következnek be. Ha a Smith-papyrus 16. és 17. esetében a húskötést nem tekintjük scbkezelésnek, mert a szövegben nem történik sebről említés, akkor is megállapítható, hogy mindkét esetben bekövetkezett a lágyrészek duzzanata. A 17. eset javallata húskötés tekintetében homályos, mert a sérülés túlságosan súlyos. Az eset kedvezőtlen prognózisa és a therapeutikus utasítás között olyan tetemes diserepantia áll fenn, hogy Breasted egyenesen arra gondol, az irnok ezen a helyen leírási hibát követett el (1, 269). Ennek bővebb fejtegetése azonban már meghaladná jelen tanulmány keretét. Az ó-egyiptomiak húskötéséről, mint rationális-empiriás gyógytevékenységről szóló fejtegetésünket azonban mindaddig nem zárhatjuk le, amíg arról a fontos szerepéről nem emlékezünk meg, amit clasticus védőhatásában a sérült terület számára jelentett, amelynek physiológiás köztakarója éppen a sérülés következtében roncsolást szenvedett. A sebek védelmének gondolata, időtől és népektől függetlenül, az egyiptomi orvostudomány előtt sem volt ismeretlen. Az Ebers-papyrus több receptjében a tapaszok „szer a mt számára, hogy őt minden tagban megvédjék" felirattal szerepelnek (10, 140-141. old.). A m t w fogalmában (az mt többesszáma) ereket, idegeket, inakat és izomrostokat értettek (g, I. 20. old.). Ezek az „erek" vért, valamint levegőt, vizeletet, spermiumot vezetnek, tehát nemcsak az artériák és vénák, hanem a trachea, ureter, ductus derefens stb. is beletartozik a mt w meghatározásba. Az m í-erek védelmére szolgáló tapaszanyagok, egyéb alkatrészek mellett, gyakran egyenlő arányban tehénhúst is tartalmaznak. Ha valamelyik seb mélyre terjed, és a mtw- (ejtsd: metu)-erek szabadon fekszenek, akkor a húskötés valóban védel-