Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Dr. Liselotte Buchheim: A „húskötés" az ó-egyiptomi gyógyászatban

friss, tehát nedvdús és véres húst - „tátongó" sebekre alkalmazták, amelyek a tapasztalat szerint alaposan véreznek, mint ahogyan ez pl. a fej repesztett sérüléseiben is jól ismert. A régi orvos valóban használt vérzéscsillapító szereket, értett a „kautet" kezeléséhez is, de nagyobb vérzés számára mégis rettegett veszélyt jelentett. Igen óvatos megnyilatkozások tesznek erről bizonyságot, mint olyan kijelentés, többek között, hogy „a betegséget késsel fogom kezelni, közben azonban óvatosan bánok az erekkel" (10, 189. old.), vagy ez a megjegyzés: „...és égessed tűzzel, nehogy erősen vérezzék" (10, 192. old.). L'áwen - részben Jurasz-al közösen - 1914-ben ismertette azon állatkísérleteinek eredményeit, amelyekben izomrészekkel, mint vérzéscsillapítóval megszüntette a szív, a máj, a vese, az agy, valamint a tibia velőűrének vérzését (13, 943-971 old.; 14. 1014-1030. old.). A vérzés azonnal megszűnt, gyors alvadást észlelt, a sebszélek összetapadtak, ami a vérrel átivódott izomszövet thrombokinase termelésével állott kapcsolatban. Az egyiptomi húskczeléssel ellentétben, ezekben a kísérletekben nem távolították el az izomdarabokat, viszont nem használtak csoportidegen izmot, hanem azonos állatfajtának megfelelőt. L'áwen szövettani vizsgálattal a falósejtek megszaporodását, s ugyanakkor a transplantatum lassú leépülését tapasztalta. A klinikai hatás természetesen egynapi húskötés esetén nem kelthette fel az egyiptomi orvos figyelmét. Az élénk gennyedés és a sebek gyógyhajlamának javulása képezhette kizárólagosan, a szövettani ismeretekkel természetesen még messze nem rendelkező egyiptomi orvos megfigyelésének tárgyát. Eseteiben a marhahús, mint idegentest hatott, de egyúttal laza tamponade-ként, mint lágy kötőanyag töltötte ki a szöveti defektust, mindenképpen tehát kiválóan megfelelt „az első segély" céljának. Läwen arra is hivatkozott, hogy már Kocher is felhasznált vérzéscsillapításra izmot, s ezt emberen később maga is sikerrel alkalmazta (14, 1014-1030. old.). Mindaddig amíg nem következett be gennyedés, vagy nem borították pörkök a sebfelszínt, a húskötés arra is szolgálhatott, hogy a sebzés nedves és „hűtött" maradjon. A forró éghajlat következtében a sebek hamar kiszáradtak, merevvé váltak, ami vi10* 147