Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Dr. Liselotte Buchheim: A „húskötés" az ó-egyiptomi gyógyászatban

esetről van szó, ezért minden becsülésünket megérdemli a többezer év előtt élt kollégánk, akinek önbizalma ebben a mondásban jutott kifejezésre: „betegség, amit kezelni fogok". Joggal nem vállalkozott azonban, ugyancsak a Smith-papyrus szerint, hogy azokban az esetekben alkalmazzon húskötést, ahol a koponya súlyos sérülése miatt a húskötés következtében biztosan gennyes meningitis keletkezett volna, bár csaknem biztos, hogy ezekben az esetekben ez a szövődmény amúgy is bekövetkezett. Orrcsonttöréssel társult sebeket zsírral és mézzel gyógyítottak, ez a kezelés kisebbfokú secretiót okozott. Ismerte-e egyáltalában a mclléküregek fertőzöttségének veszélyét, az így kifejlődő meningitist és sinusthrombosist, ami a korabeli hygienes feltételek mellett, a súlyos orrsérüléseknek gyakori szövődménye lehetett? Csupán egyetlen esetben találunk olyan adatot, hogy mélyreterjedő orrsebet azonban csontsérülés nélkül - összevarrtak és húskötéssel láttak el (/, 14. eset, 259. old.). A korabeli sebészek csak a csontsérülés nélküli, vagy lényegtelen csontsérüléssel társult eseteket tartották a húskötés számára alkalmasnak (1, 18. eset, 270-277. old:), viszont mellőzték, ha már kialakult szövődmény, vagy akár annak lehetősége is fennállott (/, 19, 20, 21. eset, 278-289. old.; 14. eset, 374391. old.). A megfigyelés gondossága és a tapasztalatok gazdagsága tette az óvatos ó-egyiptomi orvos számára azt lehetővé, hogy gyér theoretikus tudás ellenében is, minden egyes betegénél helyesen választhassa meg a mindenkori gyógykezelés megkívánt módját. Az összefüggések ismerete nélkül, a felületesebb olvasó előtt, gyógykezelésének szabályai ezért ma már inkonzekvensnek és érthetetlennek látszanak. A húskötés használatakor azonban az eddigiekben vázoltakon kívül, még olyan további hatás is kibontakozhatott, amely nyilvánvalóan nem kerülte el az ó-egyiptomi orvosok figyelmét, éspedig az, hogy haemostypticumként is szerepelhetett. Tetszetősnek látszana arra gondolnunk, hogy a húskötés eredeti célja vérzéscsillapítás lehetett, ennek azonban ellentmondanak az eredeti szövegek, mert ezt a tulajdonságot nem említik, kizárólag a genynyedésről szólanak, de ezenkívül a Smith-papyrus sebekkel foglalkozó valamennyi esete vérzéscsillapító szereket is közöl. A