Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Dr. Liselotte Buchheim: A „húskötés" az ó-egyiptomi gyógyászatban

megnyíljon". Több recept - „hogy a tisztátlanságot kivonja" (10, 122. old.) - és gyógyszer, amelyek „a pörkökbe vonnak vizet" (w, 124. old.), bizonyítják azt, hogy az óegyiptomiak helyesen ítélték meg a sebek váladékozását, amit egyébként Ebbel is megállapít ($, 90/91. old.). Ezáltal azonban nemcsak a húskötés lényegéről, mint gennyedést okozó és ilyen módon a sebzés tisztaságát és gyógyulását elősegítő gyógytényezőről nyerünk kielégítő magyarázatot, hanem érthetővé válik a sebek utókezelése is, amely célra zsírt és mézet, ritkábban az i m r m elnevezésű anyagot és mézet használtak. A sebkezclésben szokásos számos más szer mellett azonban a modern sebészet sem nélkülözi, hogy cukor (méz!) vagy só tartalmú sebhintőporok segítségével, helyi hypertoniát okozzon a nedvkeringésben és ezáltal fokozza a sebek váladékozását, a sebsecretiót. Az ó-egyiptomi orvos azért kezelt csak könnyű és középsúlyos eseteket húskötéssel, mert a súlyosan károsodott betegeknél nem látszott helyesnek nagyobbarányú gennyedés előidézése - a genynyedés az ilyen sérülésekben valószínűleg amúgy is kialakult -, a legyengült ellenállóképesség miatt ezekben az esetekben kétségtelenül fennállott volna a sepsis veszélye. Húskezelésrc elsősorban azokat az eseteket tartották alkalmatlannak, amelyekhez szövődmények társultak, mert a feldarabolt, rothadásnak kitett tehénhús kórokozók számára kitűnő táptalaj és a legjobb módja lehetett volna annak, hogy a sérülés súlyosan fertőződjék. Nem a theória, hanem a megfigyelés tanította erre az ó-egyiptomi orvosokat. Ezzel a következő szövegrész jól érthetővé válik: „csontig terjedő fejsérülés esetében, ahol azonban a koponya nem sérült meg (1, 1. 2. eset, 78. és 125. old.) a húskötés megengedett; a Smith-papyrus 3. esete viszont a régi orvos számára határesetet jelenthetett, mert itt a koponya is megnyílt és - feltehetően nem meningitisből eredő - nyakszirtmerevség is kialakult. Ennek ellenére összevarrták a sebzést, a húst csak a sebre helyezték, kötéstől eltekintettek (!) és a beteget „tartócölöpjéhez rögzítették (szószerint, horgonyozták),,.******* Mivel igen kétséges gyógyítási kimenetelű ******* Az ó-egyiptomiak pihenéskor és alváskor félkörre emlékeztető fejtartót használtak. (Szerkesztőség megjegyzése) 10 Orvostörténeti közi. 145