Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Dr. Liselotte Buchheim: A „húskötés" az ó-egyiptomi gyógyászatban

papyrus mindenesetre arról is tudósít, hogyha ritkán is, de a receptekben szerepel a belső bevételre szánt szerek között rothadt hús (10, 80. old.). A régi orvosok ismerhették a sepsisszerű állapotot, mert pl. az orvosi papyrusok több helyen megemlékeznek a fertőzés továbbterjedéséről. Ilyen adat pl.: „ez a gennynek daganata, amely az ő (értsd: a beteg) húsában körben jár" (10, 191. old.) ; de talán akkor sem tévedünk, ha septikus folyamatnak tartjuk a következő betegségleírást: „két ér van ott, ami a karjához vezet. Ha ő megbetegedett a karjában (szószerint: vállában) és az ujjai remegnek, akkor mondjad: ,ezek (mirigy?) duzzanatok' " (10, 186. old.). Az ilyen betegek számára megírt két recept egyike így szól: „ . . . húst görögdinnyével, evvel készítsél ujjaira tapaszt, hogy meggyógyuljon" (10, 186. és 187. old.). Nyilvánvalóan a Smith-papyrus 39. esete is septikus állapotnak felel meg; a gennygyülem a beteg mellére terjedt, duzzanat, helyi pír és a testrész melegsége jelentik a leírt tüneteket. Kezelésre a szöveg „kauter"-t javasol, ezt ó-Egyiptomban izzó hegyű faeszközzel végezték (1, 39. eset, 365. old.). Túlságosan bőséges gennyedés esetén szárító szereket használtak. Ecélból azt ajánlja az Ebers-papyrus: „kezeljed úgy, ahogyan valamely személy bármely testrészén lévő gennyedő sebeket kezelnek (10, 191. old.), majd más helyen: „ha már azután teljesen megérett, akkor fedjed be megsavanyított durrakenyérrel, hogy azalatt megszáradjon" (10, 116. old.). Nem lehetett azonban az sem kívánatos, hogy a sebek túlságosan kiszáradjanak, mert a kezelés leírásában arról is szó van: „azután ismét borítsad be zsírral, hogy megérlelődjék" (10, 116. old.). A húskötés megismétléséről sehol sem találhatunk adatot, sajnos magyarázatát sem, egyszerűen csak annyit tudhatunk meg, hogy „az első nap keze lése". A sebgennyedést és sebszárítást okozó kezelést akkor változtatták, ha fertőzött seb esetén attól tartottak, hogy a sebszélek a felületen összetapadnak, még mielőtt a seb alapja feltisztulna. „Ha azután az ő kifolyásában megkeményedik (ti. a sebfelszín), akkor készítsél a íVí-növényből zsírt, tegyed rá tapaszként, hogy megnyíljon a seb és megérlelődjék" - tanácsolja az Ebers-papyrus szövege (10, 117. old.). A fordító ezúttal is lábjegyzetben utal a szószerinti szövegre: „hogy az ő (a seb!) nyílása