Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Dr. Liselotte Buchheim: A „húskötés" az ó-egyiptomi gyógyászatban

másiának. Még abban az esetben is, ha a szöveg nem tartalmaz említésre méltó kezelési előírást, akkor sem gondolhatunk minden esetben - mint azt Breasted egy esettel kapcsolatosan kifejezi (i, 58. old.) - a régi orvosok „tehetetlenségére", hanem arra, hogy felismerték a reménytelen kimenetelt, vagy pedig, tapasztalataik alapján úgy látták, hogy adott esetben a beteg nyugalombahelyezése, az ún. expectatív eljárás a legkedvezőbb. Jogosultnak látszik ezért annak kimondása, hogy a húskötés nem mágikus, hanem ellenkezőleg rationalis-empiriás gyógyeljár ásnak tekinthető; hiszen nyilvánvaló, hogy a serumfehérjék, a fibrin vagy a phagocytosis ismerete nélkül is megfigyelhette már az ó-egyiptomi orvos a húskötések gyakorlati hatását, mint ahogyan a gyógyászati szövegek számos, kiválóan találó kifejezésmódja bizonyítja a sebek igen gondos észlelését. Többek között megkülönböztették a genynyedő, a nedvező és a száraz sebeket, ismerték a gyulladt, a „lehűtésre váró",***** a granuláló és a torpid sérüléseket, megfigyelték, hogy az égéseken „fehérszínű területek"****** lépnek fel (ro, T14. old.), vagyis gennyes bullák kialakulását (10, 117. old.), de ezenkívül még gondosan leírták a scbszélek jellegét, valamint a sérülés mélységét és kiterjedtségét. Korszaktól és országtól függetlenül minden orvos azt óhajtotta, hogy minnél gyorsabban meggyógyíthassa a kezelt sérülést. A sebgyógyulás, amely primaer, vagy secundaer módon következhet be, ó-Egyiptomban az asepsis természetesen még hiányzó feltételei ellenére is, a klimatikus és hygienes tényezők hatására nem volt kedvezőtlen. Sebzéseik rendszerint másodlagosan gyógyultak. Kétségtelen azonban, hogy felismerték az elsődleges sebgyógyulás jelentőségét, mégis avval gyógyászatuk kevesebbet foglalkozott, mert az a tényleges gyakorlati követelményekre volt figyelemmel. Az Ehers-papyrusnak, az előbbiekben idézett, fontos, ál***** A szerkesztőség megjegyzése: az ó-egyiptomiak „forróság" (láz, lokális forróság) esetén hűtőszereket használtak, pl. csonttörés esetén Hearstpapyrus 15, 4-5, vagy pl. Ebers-papyrus 85, 10-12 az erek (kötegek?) hűtésére. (Szerkesztőség) ****** így pl. Eb. 69, xi—13 ad receptet égési seben keletkezett „s h d wfehér hely" meggyógyítására. (Szerkesztőség)