Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Dr. Liselotte Buchheim: A „húskötés" az ó-egyiptomi gyógyászatban

pótban keli elkezdeni a sérülések kezelését, „hogy ezáltal ők (ti. a betegek) megkímélődjenek láztól és vérzésektől és megszabaduljanak a sebek üszkösödésétől" {12, 3. köt. XV/81). Attól tartottak ugyanis, hogy „a rothadás túlságosan a mélybe hatol", a seb feketévé és szárazzá válik. Kizárólag az egyik tarkósérülés esetén, amely gerincsérüléssel szövődött, történik említés a húskezelésről (/, 29. eset, 319. old.); a krokodil- és disznóharapás esetében az utókezelést illető adatok hiányoznak. Ettől eltekintve a legtöbb esetben a húskötés csak a további kezelés bevezetéseként történt; gyakran „rostok" (j t t) feltétele követi, amelyet zsírból és mézből álló keverékbe, tehát mézkenőcsféleségbe áztatva használtak. Breasted ezeknek a „rostoknak" (f t t) absorbtiós hatást tulajdonít és azon a véleményen van, hogy azonosak a biztonsággal nem identifikálható db), /-növényből készült szövedékkel (/, 101. old.). Az f t trostok ó-egyiptomi használatát talán a mi vattánkkal lehetne analógiába hoznunk. Ezt az anyagot ugyanis minden gyógyszer mellőzésével bevezetik a seb „szájába" (sebnyílás) gégesérülés esetében (1, 28. eset, 316. old.). A mézzel és zsírral történő, egyébként rendkívüli mértékben elterjedt utókezelési módszert mindaddig folytatták, „amíg ő (ti. a beteg) meggyógyul". A „zsír" pontosabb magyarázata hiányzik (/, 100. old.). Ez a kezelési kiegészítés azonban a „nem kezelhető" és infaust kimenetelű betegségek esetén teljesen hiányzik. Breasted arra hivatkozik, hogy a hússal történt kezelés csaknem kizárólag a könnyű és kevéssé veszélyes esetekben nyert alkalmazást (1, 98. old.), mert a Smithpapyrusban leírt 16 sérülés közül 13 esetben kedvező prognózist ír a szöveg („betegség, amit kezelni fogok"), ez mindössze két esetben bizonytalan („betegség, amivel küzdeni fogok"), egy alkalommal pedig az állítólag gyógyíthatatlan betegség és az annak ellenére megadott kezelési előírás egymással diserepantiában állanak (1, 17. eset, 269. old.). Az utóbbi esetre a későbbiekben még visszatérünk. A húskötés, bár rendelése nem történt sematikusan, igen egyszerű gyógyeljárást jelentett, mint ahogyan Breasted is azt írja, hogy Smith-papyrus alapján a régi sebészek gyógyszereinek több-