Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Dr. Liselotte Buchheim: A „húskötés" az ó-egyiptomi gyógyászatban

A „HŰSKÖTES" AZ Ó-EGYIPTOMI GYÓGYÁSZATBAN Dr. LISELOTTE BUCHHEIM (Leipzig) A

z ó-egyiptomi orvosi papyrusok szövegei adatszerűen bizonyították a régi feltételezés helyességét, hogy az ó-egyiptomiak az ásvány- növény- és állatvilágból nvert anyagokat egyaránt felhasználták gyógyászati célra, de a jelenleg használatos hatékony gyógyszereink egy része, mint pl. az adeps suillus, a ricinus-olaj, vagy a konyhasó is, már évezredek óta gazdagítják gyógyszerkincsünket. Felmerül azonban annak kérdése, hogy milyen ok következtében került számos olyan anyag gyógyászati alkalmazásra, amelyek már régóta teljesen eltűntek az officinalis gyógyszerek köréből. Az ó-egyiptomi gyógyászat számos talányának egyike a ,,húskötés", amelyet „friss" („zöld", „nyers") húsból mindig „az első napon" alkalmaztak, mint kötést, vagy borítószert, rendszerint sebészeti esetekben nyílt sérülésekre, s csak elvétve bőrsérülés nélküli posttraumás megbetegedésben. Ez az ősi gyógyeljárás évszázadokon át szokásban maradt, amit Breasted úgy fejez ki: „as a »folk remedy« it has survied down to the present day, althoug modern scientific therapeuis would regard it with a smile" (/, 97. old.). Úgy látszik, ó-Egyiptomban a húskötés nem tartozott a ritka gyógymódok sorába. Ha áttekintjük a jelenleg ismert gyógyászati papyrusokat, amelyeknek egyes részei olyan ismereteket is tartalmaznak, amik lényegesen régebbiek, mint leírásuknak feltételezett időpontja, akkor a várakozásunknak megfelelően, a húskötés az Edwin Smith-féle ún. „sebészeti könyv'-btn fordul elő a leg-