Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 14. (Budapest, 1959)

Dr. Bencze József: Emlékezés Szegedi Körös Gáspárra

EMLÉKEZÉS SZEGEDI KŐRÖS GÁSPÁRRA Dr. BENCZE JÓZSEF (Szombathely) A

mohácsi vész utáni Magyarország három részre szakadt. A széttépett országban rendkívül sivár és nyomorúságos volt az élet. A török hódoltság alatt nyögött az ország legnagyobb része. Erdélyben az örökös pártharcok: fejedelmek, hol a konstantinápolyi porta felé kacsingattak, hol a császárral igyekeztek összeköttetésbe jutni. Észak-Dunántúl és a Felvidék jó része Bécs alá tartozott. A főurak egy része kétszínű volt, másik része mélységesen behúzódott várkastélyába, szótlanul, reszketve várta a jövőt. A szegény nép, a jobbágyság és a szolgák tömege hihetetlen nyomorban, szegénységben, valóban majdnem állati sorban tengődött. Mindenki azt hitte, hogy végképp elveszett a magyar haza. És ebben a siralmas állapotban, ebben a nyomorúságban mégis akadt egy igaz magyar ember, aki felemelte a fejét és azt mondta, hogy ökölbe szorított marokkal, de küzdeni kell a létért, meg kell menteni az ország népét, lelket és bizalmat kell önteni belé, hogy aztán - ha hosszú idő után is - legyen, aki felszabadítsa az országot. Ez a magyar ember Nádasdy Tamás volt, Sárvár várának ura és az ő méltó párja a küzdelemben és magyarságszeretetben, felesége, Kanissay Orsolya.