Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 14. (Budapest, 1959)

Palla Ákos: Sibilla unguentaria a legújabb kutatás megvilágításában

dig a III. századbeli Pannoniát kell alapul venni és ott, ha valaki írni tudott, az ismerte az írás szabályait is. Ezt nem használhatták, mert azonos volt a lehetetlennel. De viszont ilyen meggondoláson alapuló gátlásai nem lehettek annak, aki beszélt és tudott ugyan latinul, de nem kötötte a törvényszerűség, a kor szokása. Használta és megalkotta, hogy a sor egyenlően záruljon, többet mondott, mint szabad lett volna. A CROCOMAGMA, torzítva CROCOMAGNA szó jelentését először Weszprémi, majd Ernyei állapítják meg. Megelégszenek gyógyszerészi meghatározásukkal, nem keresik annak orvosi hasznát, jelentőségét, hogy azután abból Sibillára és annak működésére következtethessenek. A galenusi recept ismertetése szabatos ugyan, de Weszpréminél semmit sem mond. Ernyei ezt tágítja és megállapítja, hogy az trochiscus massa. Ugyanakkor mindez vajmi kevés, nem több, mintha Weszprémit ismételné, mert hiszen a felsorolt anyagokból nem is lehet másra következtetni, így a szer végső formája csakis massza lehetett. A rendelkezésre álló általánosan ismert gyógyszerésztörténeti irodalom adatai csak ennyit mondanak. Pliniusnál

27 viszont mindez világos: „a galliai nárdusról, az orvosi sáfrányról, a crocomagmáról, a saliuncáról, a poliumról, az irisről, a holochrysusról, chrysocomeról és a meliotusról" című fejezetben a következőket írja. „És mivel egyesek, mint mondtuk, falusi nárdusnak nevezték a baccar gyökerét, egybe fogjuk ide gyűjteni a külföldi fákon termett gall nárdusból csinált orvosságokat. Segít a kígyómarás ellen két drachmányit téve borba, a colus gyulladásai ellen akár vízben, akár borban, továbbá a máj és vesegyulladás epével elöntött eseteiben. Segít a vízkórosokon, egymagában, vagy ürömben. Megállítja a nők tisztulási rohamait. Annak pedig, amit ugyanazon helyen »fu«-nak (valeriána phu) neveztünk, a gyökerét összetörve, vagy megfőzve is, mellfájás és lélegzési szorulás esetén is adják. Sietteti a havivérzést. Borral isszák. A sáfrány sem mézben, sem édes lében nem oldódik; legkönnyebben borban, vagy vízben. Igen használatos szer az orvoslásban. Szarudobozban tartják. Megszüntet mindenféle gyulladást, de különösen a magtól eredő szemgyulladást, a szeméremajkak elszorulá-