Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 14. (Budapest, 1959)

Palla Ákos: Sibilla unguentaria a legújabb kutatás megvilágításában

kimaródások nyomai vannak, a hátlapon ez erőteljesebben látható. A szöveg antiqua betűs, azok az első sortól kezdve soronként kisebbednek, nem tartják nagyságukat, minden sor betűi sorvadnak. Ez kevéssé jártas kezet bizonyít, amely a betűk formáján és a hibásan vésett, majd ismét átvésett javításon világosan látszik. Az egész kivitel laikus jellegű, gyakorlatlan. A meder hol sekély, hol mély, még egyes betűk részleteinek esetében is. Feltehető, hogy a táblát a vésés befejezése után lecsiszolták, mert ezzel akarták az anyagsarjaktól a felületet egyenletessé tenni. Ebből eredhet a Sibilla szóban előforduló B betű felső ívének hiánya is, ami kizárólag csak ezzel indokolható, mivel ezt a szót oldották meg egyébként is a legnagyobb gonddal. Az egész előállítás fogyatékos és nem szakmai tudás és eljárás, valamint eszköz igénybevétele mellett szól. Ezt követőleg a latin szöveg, valamint rövidítéseinek vizsgálata esetleges újabb értelmi meghatározáson túl azt a célt szolgálja, hogy ezen keresztül is betekintsünk abba a gondolatvilágba és gondolkodásmódba, amely a bronztábla megszületésekor szokásos lehetett. Természetszerű, hogy egy II—III. századbeli tárgy, vagy szellemi mű hasonlíthat a majdan elkövetkező idők alkotásaihoz, de nem táplálkozhat annak eszméiből. Miként a császári Rómában nem beszéltek az elektromosságról, ugyanúgy ismeretlen volt a röpcédula, vagy a kuruzslók bronz cégtáblája. A kuruzsló ekkor még nem kínálhatja áruját ilyen időtálló módon. Így, akár egyik, akár a másik feltételei megvoltak ugyan, de a kor ezt nem tette szükségszerűvé. Tehát a szöveg, mint hirdetés, vagy lakóhely megjelölés korát megelőzően időszerűtlen. Ez mint tény a XVIII. század életében előfordulhat, de Pannoniában szokatlan, alapnélküli lenne. A III. század emberének gondolatvilágában élt sok minden, melynek hatásai máig érnek, de ez a fejlődés eredménye. Táblánk gyökértelenül egyedülálló, úgy beszél, mint a XVIII. század vándorló olejkárja, vagy kőmorzsolója. Nevet, rangot, árut és telephelyet közöl, úgy, mint ahogy akkor még nem gondolkodtak az emberek. Az értelmi részről csak ennyit. A rövidítéseket vizsgálva teljesen szokatlan a negyedik sor utolsó tagjának IMPE jelölése. A