Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 14. (Budapest, 1959)
Palla Ákos: Sibilla unguentaria a legújabb kutatás megvilágításában
BERTA SEPT. SEVER! IMP VENDIT CROCOMAGNA INV. P. RHISPIA." A szövegből Ernyei meghatározása szerint az tűnik ki, hogy Sibilla, Septimius császár szabadosnője kenőcskészítő (unguentaria) volt és Rhispia (Veszprém) utcáin árult. A crocomagna (alighanem crocomagma), Ernyei szerint amylum, crocus, gummi arab., myrrha és rózsalevél porából készült trochiscus massa." A két utóbbi szerző átveszi Ernyei téves állítását, hogy a táblát Kazay ismertette, holott ő erről eddigi megállapítás szerint semmit sem írt. Kizárólag Weszprémi közlése a forrás, hiszen Mommsen is csak őt említi. Egyedül Korbuly 10 az, aki bár ismerteti a Sibilla emléket, mégis tárgyilagosan megjegyzi, hogy Mommsen „nem fogadta el valódinak". Álláspontja nincs, a kérdést óvatosan kerüli és anélkül, hogy a feliratot hitelesnek akarná elfogadni, a női gyógyító tevékenységre vonatkozólag lát benne dokumentumot annál is inkább, mivel az szerinte általánosan elterjedt volt Pannoniában. Tehát a kenőcsárusok, valamint kenőcskészítök - saját készítményük és egyéb gyógyszerek jövedelmező árusítása mellett - nyilván orvosi, illetve kuruzsló tevékenységet is űztek. Ez alkalmasnak, látszott Korbuly előtt arra a megállapításra, hogy a római birodalomban a férfi és nő számára az orvosi tevékenység egyaránt nyitott volt, holott a nőknek ezt határozottan megtiltották. Korbuly előtt arról az állításról, mely Mommsen szájából hangzott el, hogy a Sibilla tábla hamisítvány, senki sem volt hajlandó tudomást szerezni. Lehet, hogy nem ismerték a C. I. L.-t, azonban ez Ernyei esetében kizárt. Szerintünk mindez abban talál magyarázatra, hogy a bronztáblán közöltek, a korai századok mondanivalói most már szakmailag nagy értékűek lettek, vagy esetleg Mommsen állítását nem ismerték el. Ezért tarthatták ezt az emléket különös becsűnek és Sibillát pedig mint az első ismert füves és gyógyszerésznő őst, akit magyar földről ismer a tudomány, nem merték érinteni. Ebből származik azután az, hogy Révai József 17 népszerűsítő művében így ír: „Kuruzslók is akadtak az orvosok mellett a tartományokban is, mint Rómában és mint
