Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 14. (Budapest, 1959)

Prof. Szodoray Lajos, az orvostudományok doktora: Az orvostörténet oktatásának problémái hazai orvosegyetemeinken

elég példát szolgáltat a hivatásukat szerető, önfeláldozóan dolgozó és etikai magaslaton élő egyének jellemének kialakításához. Ackerknecht E. H. 1957-ben tartott tanszékfoglaló beszédében az orvostanhallgatók oktatásában nagy jelentőséget tulajdonít bizonyos történelmi szemléletnek, ill. a kiemelkedő egyéniségek hatásának (Lehrerpersönlichkeit). A Szovjetunióban, helyesen meglátják az orvosi történet és az orvosi etika kölcsönös összefüggéseit, e két disciplinât (orvostörténet és orvosetika) egymáshoz kötve adják elő. E kongresszus részvevői előtt nem kell hosszasan bizonyítanom azt a nagy segítséget sem, amelyet az orvostörténet tanulmányozása nyújt a kutató orvosok számára is, amennyiben ezeket megóvja a túlságos egyoldalú technikai és laboratóriumi gondolkodástól és elősegíti az orvosi gondolkodás integrációját, amint arra Cawadias is rámutat: „History gives to the physicans the general unified view of medicine." Számos példával lehetne igazolni, hogy egyegy vezérlő eszme az orvostudományban hogyan alakult ki régebben keletkezett, annak idején primitívnek látszó szemlélet vagy hypothesis dialektikus fejlődése során. Szükséges lenne pl. az allergia fogalom kialakulását és fejlődését kritikailag feldolgozni Magendie-től Richet-en és Pirquet-en át Letterer-ig. így pl. érdemes végigkövetni, hogy a XIX. század elején Cullens W., majd Brown által kezdetlegesen megfogalmazott ingerelmélet a régi „neural pathologián" át Sámuel, Szecsenow, Charcot és más jeles kutatók fejlesztő megfogalmazásán keresztül, hogyan fejlődött ez az eszme a modern nervizmusig, a mai legtökéletesebb dialektus szemléletig, a Pavlov-féle nervizmusig. Persze ez a fejlődés sem nélkülözte a töréseket, lásd: Ricker Relatios pathologiája. A dialektikus materializmus tudatos vagy öntudatlan behatolása az orvostudományba egyre jobban elterjeszti és népszerűvé teszi a nervizmus szemléletének alkalmazását igen sok or vosi iskolában, továbbá a környezet és szervezet kölcsönhatásának tanulmányozását a kutató és klinikus orvosok között. így pl. nemcsak az a tény mutatja azt, hogy az Egyesült Államokban több Pavlov laboratórium működik, hanem terjed a socialhygienes szemlélet is. Legutóbb Rath, G. bonni orvostörténész, docens