Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 14. (Budapest, 1959)
Farkas Károly, az orvostudományok doktora, előadása Markusovszky munkásságáról
„Valamint a nemzet, amelynek múltja van, szívesen andalodik el, abból erőt merít." „A történelem befolyása olyan, mint a napsugáré a természetben. A múlt tudása rávilágít a jelenre és segíti a jövő tervezését. A múlt hozta a jelent, amelynek kebelében már ott van a jövő." Ezen megállapításoknál semmi sem mutat rá jobban arra, hogy milyen jelentőséget tulajdonított a múlt megismerésének: az orvostörténelemnek. Mélyen megrendítő ez a csodálat, amellyel a magyar orvosi múlton csüngött. Mennyivel indokoltabb ez ma és menyire indokolt annak a testületnek - Orvostörténeti Szakcsoport - létrehozása, amely feladatául tűzte ki a magyar orvosi múlt tervszerű feltárását. Ezt a feladatot nem öncélúan, hanem Markusovszky Lajos szellemében úgy kívánja végezni, hogy a múlt feltárásával megmutassa a jövő fejlődés útját. Erre az egészségügyi szervezőnek éppúgy szüksége van, mint a tudományos dolgozónak. A természettudománynak és azon belül az orvostudománynak igen nagy hatása van a társadalom arculatának alakulására. A szervezett történelemkutatás adja meg a lehetőséget, hogy az elmúlt idők nagy eredményeit helyesen, a maguk történelmi környezetében értékeljük. Ha felismerjük egyegy epizód helyét a fejlődés láncolatában, akkor értékeljük azt helyesen és akkor, ha azt is felmérjük, hogy a tudomány ügye mellett mennyire szolgálta az egész emberiség ügyét. Semmi sem mutat rá világosabban - mint az orvostudomány fejlődése —, hogy a tudomány haladását nem segítik a dogmák, a mesterséges tekintélyek. A tudomány fejlődése eleven lüktető folyamat, amelynek eleme a vita. Csak a szélesre tárt kapuk biztosítják a tudomány fejlődését. A tudomány olyan folyam, amelyet idegen vizek táplálnak, enélkül medre elsekélyesedik, vagy akár kiszárad. Tisztelt Hallgatóság! Az Orvostörténeti Szakcsoport megalakulásakor, az általa rendezett első orvostörténeti napokat nem ünnepelhetjük szebben, mintha orvostörténetünk egyik legnagyobb alakjára, Markusovszky Lajosra emlékezünk és megfogadjuk, hogy munkánkat az ő szellemében végezzük. Vezessen bennünket népünk és tudományunk iránt olyan szeretet és buzgalom, mint Markusovszky Lajost, és akkor jó munkát fogunk végezni. 3 Orvostörténeti közi. 33