Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 14. (Budapest, 1959)

Prof. Szodoray Lajos, az orvostudományok doktora: Az orvostörténet oktatásának problémái hazai orvosegyetemeinken

AZ ORVOSTÖRTÉNET OKTATÁSÁNAK PROBLÉMÁI HAZAI ORVOSEGYETEMEINKEN Prof. SZODORAY LAJOS, az orvostudományok doktora (Debrecen) A

z utóbbi évtizedekben egyre több figyelmet szentelnek az oktatásban az egyes tudományágak történetének. Bár nem érthetünk egyet Cawadias cikkében idézett Benedetto Croce állításával, mely szerint a tudományok legmagasabb formája a történettudomány, mégis határozottan az ifjúság elé kell állítani, hogy a tudományok története nemcsak egyszerű adatok, életpályák, írásbeli és szóbeli hagyományok halmaza, hanem az adott tudományág fejlődését jelző és ezáltal a tudomány fejlődését előrejuttató szellemtudományi ág, sőt az emberi szellem fejlődését a tudományok története mutatja meg valójában, mely az orvostörténct vonakozásában még jelentős nevelő, politikai és etikai kihatással is bír. Az itt vázolt jelentőségénél fogva ennek a disciplinának az egyes orvosi fakultásokon történő oktatása mintegy másfélszáz éve folyik. Itt kell rámutatni arra a körülményre, hogy Magyarországon már 1836-ban Schoepf-Merei már előadta a pesti egyetemen az orvostörténelmet. Cawadias A. P. a Brit. Med. Journ. 1956 évfolyamában megjelent cikkében tömören mutat rá az orvostörténet jelentőségére az orvostanhallgatók oktatásában. Ö elsősorban ennek a tudományos gondolkodásra történő nevelés kifejlesztésében tulajdonít jelentőséget.