Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 14. (Budapest, 1959)
Farkas Károly, az orvostudományok doktora, előadása Markusovszky munkásságáról
tására, lelkesítésére írt. Csaknem 33 évig folytatta, ma alig felbecsülhető áldozatos munkáját. 2. Az Orvosi Hetilap lelkesítő cikkei késztették az egyetemi ifjúságot arra, hogy a lap szerkesztőségét és elsősorban Markusovszkyt felkérjék magyar nyelvű tudományos munkák rendszeres kiadására. Ez a kérdés mindenesetre siettette Markusovszky kedvenc gondolatának megvalósulását, a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társaság létrehozását. Barátai segítségével megakalult a Könyvkiadó Társaság, Arányi, Semmelweis, Lippay, Sauer és Nékám ajánlották fel egy-egy munka megírását. Balassa 1864. II. 20-án, a megnyitó ünnepélyen a következőket mondotta: „ . . . lehet-e a hazai tudományosság felkelő napjának fényesebb jelét felmutatni, mint amilyen a Könyvkiadó Társulat alakulásában nyilvánul, olyan ügy, amelynek ilyen apostolai vannak, olyan haza, amely ilyen fiakkal dicsekszik, meggyőződésem szerint felvirágzásnak megy elébe." Balassa jóslata az orvostudományt illetően nagyrészt beteljesedett. Az elkövetkező évtizedekben olyan intézmények létesültek, amelyek akkor Európa-szerte alig akadtak. 3. Az Orvosi Hetilap és a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társaság körül csoportosult baráti kör volt a bölcsője azoknak a reform intézkedéseknek, amelyek a magyar orvostudomány fejlődésére oly nagy hatással voltak. Létrejött az egyetemi oktatási reform, amelynél különb abban az időben Európában alig volt. Markusovszky Lajosnak nagy része volt ebben a munkában. Évekig írta tanulmányait, szőtte terveit, oktatott és lelkesített. Ennek a munkának eredménye, hogy 1860-ban kötelező lett a magyar nyelvű tanítás. Munkájának, tervezgetésének gyümölcse igazában a 60-as évek végén érett be, amikor Eötvös minisztersége idején az egyetemi ügyek előadója lett. E munkája során átszervezte az oktatást, síkraszállt a szervezett tanítás, a tanszabadság, az egyetemi autonómia mellett. Éveken át hangsúlyozta új intézetek, klinikák, kórházak létesítésének szükségességét. Hatalmas szervező és tervező munkájának eredményeként egymás után létesültek az új tanszékek és 1881-ben lerakták a központi épület alapköveit. Olyan intézmények keletkeztek, amelyekhez foghatók Európában nemigen voltak. Megindultak a teljesen korszerű kolozsvári