Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 14. (Budapest, 1959)

Farkas Károly, az orvostudományok doktora, előadása Markusovszky munkásságáról

egyetem építkezésének munkálatai. Ezt a hatalmas munkát Igazából csak akkor tudjuk értékelni, ha figyelembe vesszük az egyetemi oktatásnak akkori helyzetét. A ratio educationis szellemében folyt az egyetemi nevelés és a legfontosabb irányító elv II. József meghatározása volt, miszerint az államnak nem tudósokra, hanem elsősorban erkölcsös polgárokra van szüksége. Az akkori orvosi kar a Hatvani és Újvilág utca sarki jezsuita kolostorba zsúfolódott. A tér és eszme korlátait Markusovszky és baráti körének reformjai törték szét. 4. Markusovszky messzenéző programjának kialakulását sokban segítette, hogy évente legalább 5-6 hetet töltött külföldön. Útjai során, amelyek közül többet barátaival, pl. Korányival tett, mindenütt rendkívüli figyelmet fordított az egyetemi oktatás és közegészségügy megismerésére. Ezek a tapasztalatok késztették a hazai közegészségügy megszervezésére. Ennek során olyan létesítmények születtek, amelyek minden, hazánknál gazdagabb és fejlettebb ország büszkeségére váltak volna. Utazásai alatt döbbent rá elmaradottságunkra és ismerte fel az orvos társadalmi szerepének fontosságát. Az orvosi hivatás lényegét a megelőzésben és a gyógyításban jelölte meg. Jól érzékelte, már ebben az időben, hogy ennek a hivatásnak a legjobban szervezett formában tud az orvos eleget tenni. Ennek érdekében 1863-ban létrehozta a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társaságot, 1876-ban, abban az időben, amikor Európában másutt még alig volt hasonló intézmény, megszervezte a Közegészségügyi Tanszéket és 1886-ban az Országos Közegészségügyi Egyesületet. Már abban az időben felismerte, hogy ebben a kérdésben az állam és társadalom célja azonos. Az egészen kiemelkedő létesítményeket, valami egészen csodálatos egyszerűséggel, egyéniségéből áradó közvetlenséggel tudta megszervezni. Legelsősorban azáltal, hogy minden igaz ügyet önzetlenül képviselt. Ennek köszönhette, hogy a nagy ügyek támogatásában maga mellett tudhatta és barátainak vallhatta korának legjobbjait. Sohasem a személy, csak az ügy volt számára fontos és ezért sikerült a legmegfelelőbb személyeket a megfelelő helyre állítani. Ebben a tekintetben különösképpen a közegészségügy köszönhetett sokat kitűnő meglátásának, amikor Fodor Józsefet