Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 13. (Budapest, 1959)

Dr. RAFFY ÁDÁM: Vesalius és kora

köntösben. Nagyon kérlek, figyelmeztesd Oporinust, hogy könyvemet a legjobb papírra nyomja, lehetőleg széles margóval. Ha ezáltal többlet költség merül fel, ezt is vállalom. Ezáltal a könyv áttekinthetőbb s a szedők munkája könnyebb lesz. Minél terjedelmesebb a könyv, annál nagyobb lesz az én örömöm is. Tudom, hogy ezért kinevetsz, de mégis ezt szeretném. Semmi sem okozna nekem nagyobb gyönyörűséget, mint művem pompás kiadása. Bárcsak ki lehetne még valamit találni, hogy könyvem minél szebb s minél elegánsabb legyen. Ha igazán szeretsz, nyomd meg a nyomdászt, hogy ne hevertesse hosszú ideig kéziratomat a ládafiában, ami neki régi szokása. Ha bármivel is örömet szerezhetek neked, készséggel állok rendelkezésedre. Üdvözlöm barátaimat ; most inkább ráérnék, hogy elszórakozzam velük, mint amikor a nyomdai dolgokkal voltam elfoglalva. Regensburg, 1542. aug. Híved: A. V. Vesalius egyébként maga is Bázelbe sietett, egyrészt, hogy jelen lehessen a nyomdai előkészületeknél, másrészt a bázeli egyetem rektora, Albanus Torinus meghívta, hogy boncoljon az egyetemen. Egy kivégzett feleséggyilkos, Jakob Karrer tetemét szektálta, s a tetemnek csontváza látható ma is a bázeli anatómiai múzeumban. Ez a világ legelső, történelmileg hiteles anatómiai praeparatuma. 1543. júniusában készült el Oporinus a Fabricával. Fólió kiaelású, gyönyörű munka. Végén Oporinus nyomdai jele, a delfinen lovagoló Árion, a következő felirattal : A tehetség előtt minden út nyitva áll. Invia virtuti nulla est vita. A csodálatosan szép címlapon a Theater anatomicum emberektől nyüzsgő rotunda ját ábrázolja. Középen, az előtérben boncol Vesalius. A nézők arcán feszült kíváncsiság. Es fent, úgyszólván a kép fölött, a halál, felfelé irányított tekintettel uralkodik az egész kompozíción. A következő lapon V. Károlynak szóló ajánlás, aztán levél a kiadó Oporinushoz, majd a szerző arcmása következik ; egy izomkészítményt tart a kezében s a nézők felé fordul. E kép nagyban emlékeztet Tiziannak a bécsi múzeumban levő portréjához, amit Jacopo da Stradaról festett. A kép alatt a szerző életkora : 28 év,