Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 13. (Budapest, 1959)

Dr. RAFFY ÁDÁM: Vesalius és kora

vosok feladata ? — kérdezi. Közben hallatlan szorgalommal készül a nagy mű, a De humani corporis fabrica libri septum. 1542. aug. 1-én fejezi be ezt a rendkívüli munkát, amelyen a modern orvostudomány elindult. Rendszerében, szellemében, objektivitásában magába foglalja, s tapasztalatok, kritikai elmélyedések ós a részletek iránti legnagyobb odaadással kiterebélyesíti az alexandriai szellem immár régen eltemetett fényes eredményeit és világosságát. Ismét diadalt ül a gondolkodás egész, törhetetlen, és minden időszakos elnyomás ellenére is örökéletű, egységes volta. Tizian tanítványa, a német Kalkar, aki már a Tabulae anatomicae rajzolója is volt, mesteri kézzel örökíti meg metszeteiben Vesalius bonctani praeparatumait. Alighogy készen van a mű hatalmas fatábla anyaga, Vesalius Velencébe siet, ahol a táblákat egy költő barátjával, Nikolaus Stoppiusszal gondosan becsomagolja, a hatalmas anyagot Danoni milanói kereskedőre bízza, hogy szállítsa Bázelbe Oporinushoz, a híres nyomdászhoz. Vesalius, aki a már említett, s az érvágásról szóló munkája ügyében járt Bázelben, több jó barátra is számíthatott e városban. Ezek között a legjobb viszonyban egy Johann Gast nevű pappal állott, aki a reformáció történetéből oly jól ismert Oekolampadius munkatársa volt. Alighogy elküldte a fatáblákat, ennek a barátnak írt egy levelet, amely tudomásom szerint Magyarországon teljesen ismeretlen. Latin eredetijét a zürichi állami levéltárban őrzik, jómagam a német fordítást ismerem, amit Friedrich Rudolf bázeli orvosnak köszönhetek. E levél szó szerint a következő : Kedves Barátomnak, Johann Gastnak, a nagy teológusnak, Baselben. — Ha nem élnénk manapság olyan bizonytalan időket, nagyon szívesen közölnék veled egyet-mást a mostani háborúról és a mindkét oldalon tapasztalható nagyarányú háborús készülődésekről. Szeretnék veled, kedves Gast, eltréfálkozni, és éppen ezért nem bánnám, ha Bázelt egy időre ostrom alá venné az ellenség, s mi mindketten mint foglyok ráérnénk, hogy kibeszéljük magunkat. Bár adnák az istenek, hogy ez a német földön dúló háború úgy végződnék, hogy egyik fél se győzessék le. — Oporinusnak küldtem valami csekélységet, hogy nyomtassa ki. Nagyon örülnék, ha a munka minél előbb készen lenne, mégpedig elegáns i* 51