Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 13. (Budapest, 1959)

Dr. RAFFY ÁDÁM: Vesalius és kora

vesalius exact boncolással megcáfolta, nem Vesaliusnak hittek, hanem Galenusnak, s érvük az volt, hogy Galenus nem tévedhetett s nem tehet róla, hogy Vesalius nem tudja megtalálni e zsákot. .. Maga Vesalius sem értette a dolgot, mert Galenus az ő szemében is pápája volt a medicinának mindaddig, amíg Andreas Albius meghívására Bolognába nem ment, hogy ott nyilvános boncolást végezzen, s Albius számára egy csontvázat állítson össze, helyesebben két csontvázat: egy majomét, s egy emberét. Ekkor tűnt fel neki, hogy a farki rész, amit Galenus leírt, csak a majomnál van meg, s ekkor világosodott meg előtte, hogy Galenus sohasem boncolt embert, hanem per analogiam következtetett anatómiai leírásaiban a majomról az emberre. Döntő jelentőségű volt ez a felfedezés, ami annál csodálatosabb, mert Vesalius nem egyszer állított már össze emberi skelettumot s erre a döntő különbségre a valóság s Galenus tekintélye között eddig jómaga sem jött rá. Vesalius munkássága ettől kezdve mindinkább magára vonta a tudományos körök érdeklődését. Ennek bizonyítéka, hogy már 1541-ben, tehát jóval korszakot alkotó művének megjelenése előtt, amikor Vesalius 27-ik évében járt, Remaclus Fuchsnak Vitae illustrium medicorum című, Parisban megjelent műve már kiemeli Vesalius munkásságát. Azonban nem lehet az ember büntetlenül erényes, vagy kiváló. A kollegiális irigység és rosszmájúság nem századunk találmánya, így történt, hogy Sylvius professzor, az egyébként igen kiváló mester, nem tudta elviselni, hogy tanítványának híre túlszárnyalja az övét. Könyvet írt ellene, amelynek címe sem volt már valami hízelgő : — Vesani eusdam calumniarum in Hippokratis Galeniqe rem anatomicam depulsio, — azaz Amaz őrültnek (Vesalius és vesanus szójátéknak kihasználása) Galenosz és Hippokratész anatómiája ellen intézett rágalmak megcáfolása. Vesaliust e könyvben nem valami enyhe kifejezésekkel illeti : szörnyeteg, hitvány rágalmazó, hazug, istenkáromló, hülye stb., stb. Mindez azonban nem akadályozta meg Vesaliust abban, hogy a már megtalált helyes úton tovább haladjon. Nyilatkozataiban is egyre öntudatosabb, még az egyházzal szemben is. Honnan veszik a teológusok a bátorságot ahhoz, hogy a lélek székhelyéről, a fogamzásról s a halhatatlanságról beszéljenek, amikor ez az or-