Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 13. (Budapest, 1959)
Dr. RAFFY ÁDÁM: Vesalius és kora
VESALIUS ÉS KORA írta: dr. RAF FY ÁDÁM (Budapest) H a mélyebben elgondolkozunk az embernek, mint a szellemtörténet hordozójának biológiai és ezzel összefüggően értelmi fejlődésén, belátjuk, hogy nem ragadhatunk ki sem egy korszakot, sem abból egy egyént és nem vizsgálhatjuk a posteriori szemlélettel, légüres térben. Vesaliusról általában azt halljuk jellemzésül, hogy az anatómiai tudomány megteremtője. Szakítsunk ezzel a tévhittel, hogy helyesen lássuk őt és ne fosszuk meg valódi értékétől azzal, hogy többet aggatunk reá. Az anatómiai tudomány keletkezését és fejlődését természetesen lehetetlen lenne egy tanulmány keretében alaposan ismertetni. Azt hiszem, évmilliók történéseit kellene e ponton megeleveníteni, tárgyi bizonyítékok nélkül, merőben a logikára építve. Mert nem lehet kétséges, hogy az ököllel, vagy doronggal harcoló, élelemért küzdő ősembernek is voltak már anatómiai ismeretei. Magával hozta ezt az állatok feldarabolása, az állatoktól, vagy egymástól elszenvedett sérülések látványa, s nem utolsó sorban a kannibálizmus. Erre vonatkozólag már adataink is vannak arról, milyen ínyenc gonddal hámozták ki az agyvelőt a koponya alsó részének gondos eltávolítása után. Antik korok állat- és emberáldozásai is alkalmat nyújtottak rítusaik révén anatómiai ismeretek szerzésére, s az étkezési tilalmak egyenesen megkövetelték bizonyos szervek alapos ismeretét. Állatjósok e nagyjelentőségű műveletet végezve bizonyára alaposan megszemlélték a
