Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 13. (Budapest, 1959)

Dr. HATOS GÉZA: A kjeldahlozás története

letlen volt. A permanganátot száraz, jó finom por alakjában, a heves reakció miatt csak kis részletekben adva kell használni. Mivel a reakció rendkívül gyors, a kis részletek hozzáadása nagyon gyorsan történhetik, legjobban finom, folytonos poreső formájában. Ezt különféle módon lehet elérni. Célszerűen lehet egyik végén szűkebb toldatú szélesebb üvegcsövet (pl. hütőcső lerepeszteti végét) használni. A széles cső aljába finom dróthálót kell tenni, erre kerül a por. Ezt az eszközt a főzőlombik szája fölé tartva, s gyengén kopogtatva, a permanganát a kívánt módon a folyadékba hull. Az oxidáció az egészen forró folyadékban történik, hozzátételekor a lámpát el kell távolítani; az egész művelet egy perc törtrészében történik. A reakció nagyon heves, azt zöldes füst képződése és erős puffogás kíséri, a lombikban kis lángok csillannak fel. Eközben veszteség nem történik. Az oxidáció, még ha nagyon gyorsan történik is, ammóniaveszteséget nem okoz. A permanganátot fölöslegben kell használni, ezt a műveletet kísérő színváltozásról biztosan meg lehet tudni. A kezdetben renszerint sötét folyadék gyorsan világosodik, azután színtelen, majd a permanganát további hozzáadására szép sötétzöld színű, vagy — foszforsavanhidrid használatakor — kékeszöld színű lesz, mangánoxidsó képződése miatt. A zöld szín megjelenésekor az oxidáció befejeződött, ezután a lombikot még 5—-10 percig nagyon kis lángon lehet hagyni. A zöld folyadékot azonban nem szabad erősen hevíteni, mert különben jelentős ammoniaveszteség történhetik. A folyadékot kellő lehűlés után vízzel kell hígítani, a hígításra a folyadék zöld színe barnára változik. Ujabb lehűlés után a folyadékot kb. 3/4 l-es főzőlombikba kell tenni. A főzőlombik gumidugó útján ferdén fölfelé irányuló csővel van ellátva, ezzel a folyadékcseppecskék visszatartatnak, a cső spirális hűtőcsővel van összekötve, a hűtőcső végéhez a savat tartalmazó abszorpciós edény van kötve. KjeldaM eleinte közönséges háromgolyós abszorpciós edényt használt, később kótfuratú gumidugóval ellátott kisebb, kb. 1/4 l-es Erlenmeyer -lombikot. A gumidugó egyik furatába a hűtőcső vége volt illesztve, ez a cső vég az Erlenmeyer-lomhïk közepéig ért, anélkül, hogy a sav-