Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 13. (Budapest, 1959)
Dr. HATOS GÉZA: A kjeldahlozás története
azért, hogy ott a sörgyártás körül felmerülő tudományos kérdések megoldásával foglalkozzanak. Jacobsen nemcsak az intézet berendezési költségeit fedezte, hanem a fenntartási költségek fedezésére alapítványt is tett. Az alapító lehetővé tette azt is, hogy az ott dolgozó szakemberek nem csak a sörgyártással összefüggő kérdésekkel, hanem más egyéb tudományos feladatokkal is foglalkozhassanak. A „Carlsberg Laboratorium"-ból igen sok értékes dolgozat került ki, ebben az intézetben dolgozott pl. Sörensen, akinek az enzimtani kutatásait és a hidrogén-ion koncentrációjának meghatározására vonatkozó vizsgálatait világszerte ismerik. Sörensen egyik jeles munkatársának, LinderströmLan g-nak neve ugyancsak jólismert. Abban az időben, tehát 1883-ban, amikor a 34 éves Kjeldahl az organikus vegyületek nitrogéntartalmának új meghatározási módját közölte, a „Carlsberg Laboratorium" kémiai osztályának volt a vezetője. Kjeldahl, ebben az intézetben dolgozott 1900ban bekövetkezett haláláig. Halálát az okozta, hogy tengeri fürdőzés alkalmával egy fuldoklót akart megmenteni. Ezek után rátérek KjeldaM rendkívüli jelentőségű, világhíressé lett munkájának ismertetésére. KjeldaM minden részletre kiterjedő, közvetlen hangú leírásából úgyszólván magunk előtt látjuk nagy művének megszületését. KjeldaM közleménye elején rámutat arra, hogy az organikus testek nitrogéntartalmának mennyiségi meghatározására rendelkezésére állott a Dumas-, és Varrentrapp—Will-íéle módszer. Ezek azonban nem elégítették ki, mert tömeges vizsgálatra nem voltak alkalmasak. Ezért könnyen végezhető, gyors és pontos eljárásra szeretett volna szert tenni. Az ő számára különösen azért volt ez fontos, hogy a fehérjeanyagoknak a maiátázás és a cefrekészítés közbeni vándorlását és oldódását tanulmányozhassa, mert az ismert eljárásokkal nem lehetett rövid idő alatt jelentős számú, sorozatos nitrogénmeghatározást végezni. Ezért minden figyelmét a kívánt módszer kidolgozására fordította. Mint írja, olyan szerencsés volt, hogy a kérdést nagyon kielégítő módon sikerült megoldania, s a kémikusnak olyan módszert adott, amelynek segítségével úgyszólván minden organikus testben a nitrogéntartalmat kielégítő pontossággal és meglepően gyorsan lehetett meghatározni. Eljárása teljesítette az analitikus készsége és a szükséges készülék iránti csekély követelményt is. Ezért reméli, hogy eljárása főképpen az agrikulturkémiai és a fiziológiai vizsgálatok körében el fog terjedni.
