Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 13. (Budapest, 1959)

Dr. HATOS GÉZA: A kjeldahlozás története

A K JELD AIILOZ ÁS TÖRTÉNETE Irta: dr. HATOS GÉZA (Budapest) A Kjeldahl szerinti mennyiségi nitrogénmeghatározást a szónvegyületekben nálunk és a külföldön is röviden kjeldahlozásnak nevezik. Ez a művelet egjnke a kémiai, fiziológiai és orvosi laboratóriumokban leggyakrabban használtaknak, mert a nitrogénnek szénvegyületekben való mennyiségi meghatározása mind tudományos, mind gyakorlati tekintetben rendkívüli fontosságú és lépten-nyomon előforduló feladat. A kjeldahlozás fontosságának és értékelésének méltatására a nitrogén mennyiségi meghatározásának régebbi módjairól röviden a következőket mondom el. A múlt század első felében, de méginkább a közepe tájától, a kémia fejlődésének eredményeképpen mind sűrűbben mutatkozott a szónvegyületekben a nitrogén mennyiségi meghatározásának szükségessége. Azonban a régebbi időben erre a célra csak a Dumas-íéle eljárás volt ismeretes. A Dumas-íéle eljárás a Gay-Lussac, Liebicj és mások által felismert tényen alapszik, hogy a nitrogéntartalmú szénvegyületek rézoxiddal hevítve széndioxiddá és vízzé égnek el, a nitrogén pedig kisebb mennyiségű nitrogénoxidok képződésével elemi formában felszabadul, a nitrogénoxidok alkalmas módon ugyancsak elemi nitrogénné alakíthatók. Dumas (1) 1831-ben közölte eljárását, ezt lényegében véve változatlanul, mint jóformán minden esetben alkalmazható klasszikus eljárást ma is használják. Azonban Dumas eljárását a mindennapi szükségletek között nem tudták sűrűbben használni, mert ez körülményes készüléket, és ennek ki-