Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 13. (Budapest, 1959)

Dr. TARDY LAJOS: Dr. Orlay János

97 Uo. 20. old. 98 N. A. Lavrovszkij : Gimnazija viszsili nauk v Nyczsinye. Kiev, 1879, 145. old. 99 N. V. Kukolnyik : Licej kny. Bezborodko. Sztpv., 1881, 189— 205. old. 100 268. és köv. old. 101 Minősítési ív 20. old. — Bár Orlay élete utolsó szakaszában történészi érdeklődésével elsősorban a kárpátaljai oroszság múltja félé fordult, mindvégig jelét adta régi hazája iránti vágyódásának és ragaszkodásának, aminek nyomait minduntalan megtaláljuk a vele kapcsolatos feljegyzésekben. Nesztor Vasziljevics Kukolnyik, a híres orosz színműíró fivére — aki évekig Orlay tanítványa volt — visszaemlékezéseiben két ízben is helyet szentel Orlay feltörő honvágyának. — Szentpétervárott az egyik színházban az idősebbik Kukolnyik-fivér „Emerik" című drámáját adták. ,,A második felvonásban a díszletek igen élethűen ábrázolták Magyarország fővárosának, Budának látképét. Amikor felhúzták a függönyt, Orlay és Lódy olyan izgatottak lettek, hogy nem tudtak helyükön maradni, felugrottak székükből és felkiáltottak : Buda ! Buda !" Kukolnyik leírja azt is, hogy Orlay szívesen hallgatta zongorajátékát. Néha, ha belefeledkezett a zenébe, csak ennyit szólt : ,,ita !" — ami annyit jelentett : „játsszad az én magyar muzsikámat !" És ilyenkor — írja Kukolnyik — el kellett játszanom annak a magyar motívumnak minden létező variációját, melynek konyhalatin-szövcge a következő volt : „Extra Hungáriám non est vita, si est vita, non est ita." (Kukolnyik id. m.) 102 „Piszjma N. V. Gogolja" (Sztpétervár, 1902, I. köt, 4. old., majd a VIII, XV, XXIII, XXIV, XLI, XLIII, XLVIII, XLIX, LUI sz. levelek, melyekben Gogoly Orlayról megemélkezik. 103 Lásd Popovics id. m. 104 Pl. a „Szörnyű bosszu"-ban. los vili. sz. leveléből. — Kibinci = a Gogoly-család birtoka. 106 A tanár és tanítványa közötti kapcsolat szép rajzát kapjuk Gajeckij Jurij — Gogoly egyik életrajzírója — művében (Gogoly. Biograficseszkaja poveszty. Gyetygiz, 1954), mely egyben emléket állít Orlay progresszív szellemű pedagógusi tevékenységének is. „Orlay Iván Szemjonovics derék, jószívű ember volt, szelíd és megértő, akit a liceum diákjai nagyon szerettek. Valahol Poltava környékén, közel a Gogoly-család birtokához, kis birtokkal rendelkezett, inkább csak afféle tanyával. Ez a körülmény okot szolgáltatott Nikosának (Gogoly beceneve. T. L.) arra, hogy igazgatóját szomszédjának tekintse. És minthogy Orlay Iván Szemjonovics mindig ellágyult és meghatódott, amikor felrévlett előtte a falucska, kis kertje és méhese, a kis Gogoly mindig, ha megkésve érkezett meg a szünidőből (ami nem egyszer megesett vele), mindig tisztelettudóan átadta Orlaynak a szülők üdvözletét és ilyenkor néhány kitalált