Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 13. (Budapest, 1959)
Dr. TARDY LAJOS: Dr. Orlay János
részletet közölt az igazgató úr tanyájának állapotáról. Iván Szemjonovics megköszönte a híreket, elérzékenyült és megfeledkezett arról, hogy megdorgálja a fiút. — Zdrávsztvujtye, Iván Szemjonovics — szólalt meg Nikosa és megállt a küszöbön. — Isten hozott, Nikosa. No mi újság ? — Édesapám megbízott azzal, hogy átadjam tiszteletének nyilvánítását. Ugyanezzel bízott meg édesanyám is. Iván Szemjonovics arca felragyogott. — Köszönöm fiacskám, köszönöm — válaszolt mosolyogva, — Ha írsz szüleidnek, ne feledkezz meg arról, hogy üdvözlöm őket. Jó egészségben van a kedves Vaszilij Afanaszjevics és Mária Ivanovna ? Persze a kedves Vaszilij Afanaszjevics és Mária Ivanovna kitűnő egészségnek örvendeztek és ehhez járult még a sok jókívánság Ivan Szemjonovics címére, a köszönet a fiú helyes neveléséért, a csodálkozás Nikosa gyors előmctele fölött, ami természetesen a bölcs Iván Szemjonovics iskolavezetésének köszönhető és így tovább és így tovább a lehető legtisztelettcljesebb hangon. — Köszönöm, fiam, nagyon köszönöm — válaszolt az olvadozó Iván Szemjonovics. — Hamarosan elnézek a birtokocskámra. És akkor feltétlenül ellátogatok hozzátok is, hogy személyesen tegyem tiszteletemet a kedves Vaszilij Afanaszijevics és Mária Ivanovna előtt. És ezzel kezdetét veszi a költészet. Iván Szemjonovics elérzékenyült, Nikosa pedig pazarul adagolt színekkel festette le az igazgató úr tanyájának csodálatos állapotát. Gogoly Nikosa annyira belemelegedett saját elbeszélésébe, hogy végül is Orlay megelégelte : ,,No, sok lesz a jóból, barátocskám !" Mindamellett megérett az idő ahhoz, hogy Nikosa előállhasson kérésével. Persze, hogy Orlay nem tudta megtagadni a kedves fiú kérését és nyomban kiadatott mindent, amire Nikosa vágyott : táblát, meg vásznat az iskolai színielőadások díszleteihez." 107 Minősítési ív 20. old. 108 Uo. 1. old. (lásd a képmellékletet). — A Gogoly-család és Orlay szomszédságáról Iofanov is megemlékezik, könyve 273. oldalán : ,,A Gogoly-család és Orlay közötti baráti kapcsolatok már akkor alakultak ki, amikor Orlay még nem volt a nyezsini gimnázium igazgatója. Orlay Gogoly szüleivel nyáron ismerkedett meg, Kibinciben. Nyezsini évei alatt Orlayt mindig érdekelte Gogoly előmenetele, gyakran beszélgetett vele, orvosi kezelésben részesítette és tanácsokkal látta el személyes ügyeiben is. Orlay a Gogolyszülőkhöz írt leveleiben úgy jellemezte gyermeküket, mint igen tehetséges és fürge észjárású ifjút, akiből csak a kitartás hiányzik. 1824 március 28-án Orlay ezt írja Gogoly édesatyjának : „Mélyen tisztelt uram, legkedvesebb barátom, Vaszilij Afanaszjevics ! Tudom, menynyire szereti fiát, ezért mindenek előtt arról tudósítom Önt, hogy 9 Orvostörténeti közi. 129
