Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 13. (Budapest, 1959)

Dr. TARDY LAJOS: Dr. Orlay János

szóllani, kit jól értett az öreg Murza, de beszédébe vágott, mondván : „Naap nyuogotrool, jő vesz szoo habaroom, Jédess Eetseem ! beszédeud ,,valia". Megdöbbent Jaksics, s a bajuszát sűrűen marosgato öreg nyelve hangjait jól ki nem vehetvén, akár a nagyon ki dörmögött daczos szavainak húzókásságok, az az : oda való patavinitássok miatt, akár tiszteletből, az öreg méltósága iránt és férj fias akadozásinak bámulásából elhallgatott ; de felkapta Orlay a szó-váltás fonalát s így szólt a Murzához : Igen is, vallja szóllásunk, mind testvéres eredetünket, mint régen már és messzire szakadásunkat tőletek ; ekkor vér-szemet kapván Jaksics, oda jövetele okáról kezde szóllani, de mivel sokáig hímezte-hámozta, ezt monda néki az UrGazda : ,,Kiveele, mihovaa a titok, nosza rajta ! mi fekszik sziveuden ? leegy embcur." Uram! mond Jaksics : én ama Duna—Tiszai Magyar vagyok s elődeim Székét jöttem felkeresni, s tiszteletem megadni Őseink maradékainak. ,,Joól tudom Eetsém", válaszolta a Murza : „hol tennen szaallastok, de itt hazaatok, miik is sok vaaltozást eerteunk, sok keuztcunk a Piribék, ees Martallotz ! de aal feuggetlenseegeunk, segeet meeg ama Jeheova a Madjarok Estcne. Haat neekteuk mi bajotok ? hozzaank, feuleenk maar nemis tartatok. Leumendjon a Nap, meg feul jeun, kimentek eükeink, agg apaaink, buidostok de eul is fodjtak, ? haat van-ee meeg valaki keuztetet, ki emberéül tudna szoollani ?" így mint hallja Nagyságod, még nyekegünk, felele magát mellyen meghajtva Jaksits, nem mervén magyarságunkkal ditsekedni." Míg Toldy Ferenc Jaksics elbeszélésének még jóhiszeműségét is vitatja, addig Bendefy László „A magyarság kaukázusi őshazája" (Bpest, 1942) c. munkájában azzal magyarázza Jaksics és Orlay fantasztikusnak mondható élményét, hogy a XVIII. század derekán kivándorolt magyarok leszármazóival találkoztak és ezeket vélték az ősmagyarok maradékainak. 92 Popovics id. munkájában többször is kiemeli, hogy Orlay levelezéséből — melynek néhány darabja nyomtatásban is megjelent Szvencickij : Matyeriali po isztorii vozrozsgyenyija karpatszkoj Ruszi o. munkájában (Lvov, 1905) — is az tűnik ki, hogy képzeletét állandóan foglalkoztatta az őshaza megtalálásának, a magyar nyelv eredetének kérdése. 93 ,,Ő excellentiája Orlay János Úr, mint ezt előttünk lévő leveléből látjuk, ez előtt 38 esztendővel, Felséges engedelemmel ment által az Orosz Birodalomba, hol majd Sz. Pétervárában, majd a' Birodalom más részeiben szüntelenül tudományos tárgyakkal foglalatoskodott. Leginkább pedig az új Academiák és Lycéumok jó karba hozásában fáradozott ; s ez által érdemeivel annyira megkülönböztette magát, hogy a most uralkodó Tsászártól 1826-dik eszt. elején valóságos státus Tanátsossá neveztetett és az Orosz Birodalom déli részében, a' mint ott nevezik, 4.000 dézmát hozó jószággal ajándékoztatott meg, mint ezt a Bétsi Beobachter akkor