Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 13. (Budapest, 1959)

Dr. TARDY LAJOS: Dr. Orlay János

Olaj, kotorij bül v Kibencali).

105 1826. május 14-i levelében pedig közli, hogy Orlay lelkére kötötte : adja át üdvözletét a szülőknek, azzal, hogy semmi okuk sincs aggodalmaskodni fiuk miatt.

106 1826. január 15-én a cár felveszi a valóságos államtanácsosok sorába.

107 1826. december 3-án pedig adományt kap háromezer gyeszjátyin területű nagyoroszországi földbirtokra (addig csak egy kis tanyát mondhatott magáénak — éppen Mirgorod mellett).

108 Krausz Godofréd László munkájában megemlíti, hogy Orlay 1827-ben is írt levelet Magyarországra és ebben Balugyánszky pályafutásáról is megemlékezett.

109 Vezetése alatt az odesszai lyceum a legkitűnőbb főiskolák egyikévé vált. Innen is megtartotta jókapcsolatát a Magyar Kurírral, mely 1828-ban

110 így számol be Orlay működéséről : „Minek előtte az Orosz Tsászárné Odesszát elhagyta és Sz. Pétervárába visszatért, Odesszában minden nevezetes intézeteket és más nézni valókat megvizsgált, és mindenütt nyilvánvaló bizonyságait mutatta annak, hogy valamint a nemzeti tsinosodásnak 's tudományos világosodásnak előmenetelét óhajtja, úgy azokat is, kik abban munkálkodnak, megkülömböztetni kívánja. Sept. 16-dikán a Richelieu nevet viselő Líceumot látogatta meg a Tsászárné, ahol ezen intézetnek fő-felvigyázója, Gen. Gróf Vitt és a Licéum Direktora, valóságos Státus Tanácsos Orlay (Hazánk Érdemes Fija Bereg Vármegyéből) Urak által fogadtatott. Minden nevezetességet megvizsgálván O Felsége 's az Oskolákat is rendre járván, nevét az Intézet könyvtárában levő Licéum Emlékczetkönyvébe a bold. Sándor Tsászár és Felséges Férje neve után beírta, és az intézetben uralkodó tökéletes rendre nézve Gróf Vitt és Orlay urak előtt nagy megelégedését nyilatkoztatta ki". Orlay az odesszai főiskola vezetése mellett a kormányzósági cenzor tisztségét is ellátta. Ezirányú tevékenységét érdekesen jellemzi Anton Florovszkij cikke.

111 A magyar tudományosság nagy oroszországi hírvivője, a kölcsönös tudományos kapcsolatok korai tudatos előmozdítója, aránylag fiatalon, 59 éves korában halt meg 1829. február 27-én Odesszában, mint arról a „Szevernája Pcsela" gyászjelentése tudósít.

112 Haláláról a magyar sajtó rendkívül gyorsan, április 25-én adott hírt.

112a Kapcsolatai a magyar tudósvilággal jóformán az utolsó