Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 12. (Budapest, 1959)

Dr. BENCZE JÓZSEF: A magyar nép mesterséges gyógyfürdőiről, a füstölésről és gőzölésről

son az ember szükséges a pokrócot szorosan a testre tekerni. Boldí bátyám ezt nem tűrheti, nyomban rosszul lesz és szorongatásban van, s kiáltoz a pokróc és ágyi ruha asztag alól, hogy ereszszék ki, ő fogat és megy haza, kibújván békóibul biztatásaiinlfcra ismit meg­marad, azonban meddig bírja ezt tenni, maga sem tudja, minden esetre azt üzeni Istvánnak, Ihogy ha ir ide levelet, azt Bécsen, Ol­müczön keresztül Fireywaldauba utasítsa. Elmondhatom ezen édes Bátyámról, hogy ő kimondhatatlanul nyugtalan, azonban az ered­ményt szeretné bevárni. Ezen tisztelt rokunk után említem Rupp­recht bécsi festészt, ki égisz családával itt van, sárgaság van rajta, tiszteli kedves Uram Btyámat. A magyarok közül említendőik: gróf Nasser erdélybői, gróf Széchcny katonatiszt gróf Andrássy György­né s Nagyságos Németh István néhai királyi ügyek igazgatója öz­vegye 3 gyermekével, egyik férjnél lévő lányát fél holva hozák ide, a pesti allopathák annyira elronták, fia hívesére mint Pozsonyban, szállásra magához vett, 2 szobáért fizetnek havibért 60 váltfiz. Egyes személynek havi költsége (a legszükségesebbéket értve) 40 penfor. — A külföldiek közt említendők: gróf Lichtenstein, ki 1821 az olasz csatépatéban lábán törést kapván égisz Európában gyógyitatá ma­gát, de mindig rosszabbul lőn, mig végre valamennyi egyenesen szénfekete lábát elmetszeni rendelé, ez elől Priszniszhez futott, s íme már bot segítségével fenn jár, s az európai egyetemek pirulnak, boszankodnak a nagy Priszniszre. A kik gyógyulva innen elmennek, így sóhajtanak: vajba a csevegő, világámitó allopathák Priszniszhez jönnének tanulni, vagy ha ezután is csak kínozni akarják a világot, bár a fejedelmek népeikkel egyesülvén a méregkeverő allopathák a patikákkal együtt eltörölnék s tiszta lelkű ifjakat küldenémek Prisz­niszhez kik e természeti orvoslást tőle megtanulnák!!! Wesselényi minden órán váratik Freywaldauba. Prisznisz emléke, egy vas orosz­lán már áll. .. Engedelmes öccse Gergely. — Freywaldau, november 24. 1840. (Kézirat a szerző gyűjteményében van.) Ebben a levélben minden esetre kissé gyanús ez a kitétel: „reggel szállásomon felkeresett s a kádban, mellyben egy arasznyi langyos víz vala megdörzsölt kezeivel, e kísérlet után rendeléseket tön ..." A másik levelet egyszerű parasztember írta. amelynek tel­jes szövege így hangzik:

Next

/
Thumbnails
Contents