Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 12. (Budapest, 1959)
Adattár - Orvosi kézirat a XVII. századból
esetlen napokon (dies eritici; dies Aegyptiaci). Ezért külön megjelölték az érvágásra alkalmas időt (bona tempóra). Ilyen emlékeztető a fenti kis verses szabály is. Ennél régebbi érmetszési utasítást hazai orvostörténelmünk csak a Pray J kódexben (XII. század vége, XIII. század eleje) ismer. Régi kódexeink bizonyára még sok más, feltárásra váró orvos-történelmi vonatkozású bejegyzést őriznek. Sch. E. Magyar recept 1674-ből Az Országos Levéltár gyűjteményében található Batthyánylevéltár missilisei között akadtunk az alább közölt XVII. századi receptre. A receptet Andrássy Miklós küldte Batthyány Borbálának 1674. július 21-én írott levelében. A levél a gyűjtemény 457. sz. darabja. „Az melly embernek, Hösegh van az Orozaiaban ki akarna fákadoznj avagy ki fakadoznek, arrul való Viz, Noha migh Hozza nem szokik ember, igen érzi az Orcaiat. Vegy Uy Tyúk monjat tizenkettött, es annak az tiszta feiret ted egy tiszta edinben, es azt erössén el kell Habarnj, allyon kot nap, hogy Uizze Legyen, az utan ha ualami kis taitekoczka uolna raita, azt vessek Lc rula, es arra tölesönek mentül job es erösseb Bor eget Bort, es az feir nad méznek, az finumiaban, egy Fertalj fontnit apróra törvén aztis tegyek hozza, es Viszontagh erössen el Habariak azután, eött uagy Hat polturara kán fort Vessenek bélé, azt osztan, akar Palaczkban, akar inas tiszta edinben tölthetnj, utrais el Viheti ember magával, estve osztan egy kis cscszeczkenben ket, három kalannit tölesönek, egy tiszta ruhát bele marcsanak, töröli je megh ember orczajat, melljet, niakat vele." D. S. Orvosi kézirat a XVII. századból Pettyeni Borbély Márton Alias Gyöngyösi kéziratában (1683'— 1701) olvasható 15 Recept, mely „Horutról, Szárazbetegségről, Phtysisről, Hektikáról" tartalmaz növényi készítményeket. Ezek a Receptek nemcsak orvostörténeti szempontból érdekesek, hanem a mixtum compositum sokféle alkatrészeinek összevegyítéséből remélhető hatástani eredmények mérlegelése szempontjából is értékesek — jellemzően arra a korra vonatkozóan, melyben használtak, melyben a tuberkulózis-mév még ismeretlen volt s amely korban a növénytant az orvosi tudomány függelékének tartották. A receptek a következők:
