Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 12. (Budapest, 1959)

Adattár - A legrégibb magyar nyelvű orvosi vény

eherner keoldok ellen valo szarga kikirichot viragosol szedni meghszaraztatni meghönteni melleg echettel es ugi rea kotni" Mint lábható, ez tulajdonképpen két különböző rendelvény. Az egyik sérv ellen alkalmaz papsajtos (malva negleeta Wallr.) kötést, a vivőanyag írós vaj. A másik „chemer keoldok" ellen használ ecettel extrahált kikiricsvirágot (Colchicum autumnale). A „chemer keoldok" nyilván a „köldökcsömörnek" korábbi kifejezése s mint ilyen legrégibb magyar betegségneveink közé sorolható! Magyary-Kossa a csömör szó első előfordulását csak 34 évvel későbbről, 1558-ból ismeri. A köldökcsömör általában kóUikát, bélgörcsöt jelent. A köldökcsömör összetett szó pedig eddig legkorábban csak a XVII. századból volt ismeretes {Páriz Pápai: Pax corporis p. 124). XVII. század elejéről származik az a bejegyzés is, ami a Nemzeti Múzeumban őrzött Missale Strigoniense 1511 első kötéstáblájának belsején olvasható és szintén a görcs gyógyításával foglalkozik. „Contra colicam. Bab szal teovesthwl cziczery borsó Inszalagh, ezt az szau feleth megh foralni es bene feorodny" A csicseriborsót (semen ciceris albi) illetve főzetét belsőleg alkalmazták, vele egyebütt is gyakran találkozunk. Hogy azonban a levében való fürdést görcs ellen használták volna, arra vonatkozó más adatot nem találtam. Végezetül egy latin nyelvű orvosi vonatkozású bejegyzés, amit egy XV. századi missale margójára jegyzet a kódex tulajdonosa: 1498 után jan. 22-re vonatkozik az alábbi, versbe foglalt szabály : „Vincenti festő si sol radyatur memor esto Tunc prépara vas quia vitis fert tibi vuas" Ismeretes, hogy még az újkorban is nagy jelentőséget tulajdonítottak annak a mágikus szabálynak, hogy jelentősebb orvosi beavatkozások, különösen érvágás ne történjók ún. szeren^