Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 12. (Budapest, 1959)

Adattár - A legrégibb magyar nyelvű orvosi vény

70 éves volt, s emlékezőtehetsége már gyengült. Születése évének pontos megállapítása után ismerhetjük meg életéveinek számát. Elmondottak alapján Viola Józsefet mi magyarok személyileg csak gyermekkorában mondhatjuk magunkénak. De lelkileg a mienk marad, ki késő öregségében is arra vágyakozott, hogy utolsó napjait övéi körében, szülővárosában, Marosvásárhelyen tölthesse el. D. A. A legrégibb magyar nyelvű orvosi vény A könyvnyomtatás kultúrát és tudományt forradalmasító felfedezésének újszerűsége s a nyomtatott orvosi tárgyú könyvek aránylag igen gyors elterjedettsége a magyarázata annak, hogy a XV—XVI. század magyar orvosi emlékeit kutató orvostörténészek érdeklődésének középpontjában elsősorban a legrégibb nyomtatott művek állottak. Az Orvosi Hetilap (1954) hasábjain Palla ismertette a legrégibb magyar vonatkozású orvosi nyomtatványokat. Felsorolja Aranyosi Gellértfi János kódexét (1462—1472); Johannes Müntz 1495-ös „Tabula minutiorum super meridiano Budensi" c. nyomtatványát. Megemlíti Mannsdorfer Mihály 1462—72 között keletkezett, jelenleg lappangó ősnyomtatványát, valamint a morbus gallicus elleni misét tartalmazó 1512-i esztergomi missaIct. Végül részletesen tárgyalja az 1498-hól származó Biga salutis című ősnyomtatvány orvostörténeti vonatkozásait. XV. századi kéziratot egyet érint, Mátyás király egyik kezelőorvosának, Tichtel János bécsi professzornak 1488-i naplóját. Ha azonban teljességében akarjuk ismerni a magyar medicina XV. századvégi és XVI. század eleji emlékeit, jelentőségüknek megfelelően kell foglalkoznunk a kor kézírásos maradványaival is Orvostörténelmünk előtt álló feladat a humanizmus kora hazai orvosi művelődésének részletes feldolgozása csak a nyomtatott és kézírásos emlékek együttes félhasználása révén lesz megoldható. Ezért szükséges az Oirvostörténelmünkben eddig még nem ismert néhány kézírásos emlék közlése is. Nézzük előbb a már ismert legfontosabb XV. századi orvosi kézírásos maradványokat. „Legrégibb" magyar orvosi vényként nyelvészeink egy félig magyar, félig latin nyelvű kéziratot ismertették (Döbrentei Gábor: Régi magyar nyelvemlékek. Bp. 1840. 2. kötet). A kézirat a Széchenyi Könyvtár nyelvemlékei között (fol. hung. 898 jelzet alatt) található. Borítékán az 1416-os évszám