Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 12. (Budapest, 1959)
Adattár - Újabb adatok Viola József élettörténetéhez
„Hogyha valamely értekezés jelent volna meg a mostanában egész Európában uralkodó himlő végett, igen kenném a tek. tudostársaságot, eztet velem közleni a netalán a rossz oltómatéria okozná-é? És ha a legjobb matériából találtatna, abból inékem küldeni esedezem, mert itten is igen nagy mértékben uralkodik ezen veszedelmes nyavalya, mely az emberiségnek ezernyi áldozatába kerül. Ügy látszik a Magyar Tudományos Akadémiát nemcsak a csángók ügye, de Viola személye, életkörülményei, orvosi munkássága és tapasztalatai ás érdekelték, s ezekre vonatkozólag is kérdéseket tett fel, illetve feleletet várt. Ezt bizonyítja az 1839. július 18-án kelt levél: „Nem érdektelenrészvétlenség a magyar tudományosságnak előrehaladása iránt, nyomó körülmények azok, mi alulírottat forrón érzett honfikötelességétől — élte hasznosabb tapasztalásait a honi tudományosság fölkentjeivel nemzete hasznára közölhetni — eddigelé eltartoztatták. Mindenütt, de kivált lakta földemen a valóban sínylődő emberiség léte könnyebbítésébe fáradozó hivatalom terjedelmesebb volta, legfeszültebb munkálkodásaiimnalk utolsó percét is szigorú törvényességgel kívánja magának annál is inkább, mivel ez egy serdülő haza, hol ezer keblek munkálkodnak a még alvó népet a szép, magas és nagy érzésekre ébreszteni. „Majd így folytatja : „Számos, a legzajongóbb világ lármái közt leélt esztendőkről saját és a tudományosság érdekében számot adhatni a hátramaradóknak, kivált a fent említett körülményék között egy kevés időt kíván". Viola hosszas levelezése alapján megismeri az Akadémia pénzbeli állapotát, 1840-ben 75 forintot küld a Magyar tudóstársaság tőkéje gyarapítására. Az 1840 július 1-én írt levél a fejedelem köszönetét is tolmácsolja az Akadémiának a selyemhernyó tenyésztésről 1 írt munka megküldéséért Az Akadémiának ez a figyelme valószínűleg Violának a fejedelemről már az előző időkben tett igen meleghangú megállapításainak az eredménye. Viola a fejedelem legbizalmasabb emberei közé tartozott, ki 1841. nyarán elkíséri 8 hetes utazására is. Idők folyamán Viola a Magyar Tudományos Akadémiának őszinte barátja lett, s felvetődik benne a tagok személyes megismerésének gondolata, de ebben meggátolja sokoldalú felelősségteljes elfoglaltsága. 1841. augusztus 30-án erről így ír: „Meg vagyok gátolva azon forró óhajtásomat teljesíthetni, melyet mióta nemes Magyar Tudományos Társaságba felvétetni szerencsés valék, szüntelen keblemben hordoztam, hogy ti. a nemzeti pallérozódás felkentjei nagygyűlésükbe bár egyszer megjelenhessek". Az Akadémia többszöri nógatására Viola végre megküldi rövid életrajzát, melyet érdekessége miatt egészében közlünk:
