Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 12. (Budapest, 1959)

Dr. SCHULTHEISZ EMIL: Testi orvosságok könyve

is (43b lap). A sokat lovagló magyarok között gyakori betegség volt az aranyér, amit sülynek („swly") neveztek. Higanyos kenőcs és folyadék volt a gyógyszere (24. lap). Találunk orvosságot „Meredekről" (pleuritis), „Szeor feregh ellen", Pook marás wagi merges keleweni ellen". A rossz hygienes viszonyok kedveztek a „folioso" (orbánc) elterjedésének. Gyógyításával sokat foglalkozik a kézirat. Főként antiphlogistikus kenőcsök használatát javasolja. A 78b és 79. lap a kézirat mintegy harmadik részének tekinthető. Elüt a 3—73. lap magyar nyelvű receptfelsorolásától és lényegesen különbözik a 74. és következő lapok primitív receptjeitől. A 78b lap egy szabályszerű latin nyelvű hánytató-receptet közöl. A 79. lapon pedig Albertus Magnus Herbáriumából olvashatjuk néhány növény latin nyelvű leírását. Több kitépett lap csonkja után következik a 80. lap, amelyen egy „feier Deakorium" és egy vörös ír magyar nyelvű receptje fejezi be ezt az érdekes kéziratot. IRODALOM ÉS JEGYZET: (1) M. Tud, Akad. könyvtára: M. Cod. kis 8rét, 10. sz. Gyógyszerek. (2) Weszprémi: Succinta etc. IV. p. 309. <3) Magyary-Kossa: MOE. III. p. 351. (4) Kiadva Sárospataki Füz. 1866. 463. Egyháztörténet 1943. I. 35. (5) M. Könyvszemle 1881. p. 285. (6) Daday: Magyar Orvos 1930. 24. és 1931. 1—2. szám. (7) Ismertette László Ferenc: Állatorvosi Lapok 1930 p. 309. (8) Kramer említi még jóval később is, hogy egy magyar úr nyolc körmöci aranyért vette meg egy vénasszony lues elleni szerének titkát. (Magyary-Kossa: MOE. III. p. 414). (9) Magyary-Kossa régi magyar betegségnevei között nem szerepel. (lü) V. ö. Magyary-Kossa: Régi magyar gyógyszernevek Bp. 1909.